Szörényi László: Aki életre hívta a Magyar Olvasót

1818. július 25-én, éppen 200 esztendeje hunyt el Dugonics András

Dugonics András (Szeged, 1740. október 18–Szeged, 1818. július 26.) polihisztor piarista szerzetes példája, az ő műfaji vagy műfajtörténeti szerepe meglehetősen ismert – bár jelentőségéhez mérten talán még mindig nem eléggé. Az írónak 1788-ban megjelent magyar nyelvű munkája, az Etelka volt az első igazi magyar könyvsiker. Ennek legfontosabb előzménye az Argonautica, amelynek részletes tárgyalása nélkül a magyar regény tulajdonképpen feltárhatatlan.

Hannulik János Krizosztom, a nagykárolyi piarista gimnzium tanára egyike volt a XVIII. század leghíresebb neolatin költőinek, különböző német és olasz akadémiák tagja, többek között a római Arcadiáé is; egybehangzólag a század új Horatiusának nevezték. Érdemes elolvasni Dugonics Andráshoz írott ódáját, 1781-ből. E költeménynek különleges érdeme, hogy rávilágít egyrészt arra, hogy miért tartották az egyik legkiválóbb írónak Dugonicsot Magyarországon, másrészt el is helyezi őt egy igen széles európai szövegkörnyezetbe. Megjegyzendő, hogy Hannulik a szerző magyar és latin nyelvű műveit azonos szintre helyezi. Dugonics könyvének akkora fontosságot és érdemet tulajdonít, mint korszakalkotó műnek, hogy egyenesen Orpheuszhoz hasonlítja a költőt, aki várost épített költőként lantjának hangjaival. Dugonics hasonló módon Buda újjáépüléséhez járult hozzá, amely így visszaszerezheti ama dicsőséget, amit Mátyás korában élvezhetett. (Hannulik – természetesen – e szavaival Dugonicsnak a pest-budai egyetemen végzett tanári munkáira utal, hiszen az egyetemet először a Mária Terézia uralkodása alatt újjáépített budai királyi palota fogadta be.) A mai napig igen kevéssé tanulmányozták latin regényét, amely a legfontosabb előzménye az Etelkának. Talán az egyetlen kivétel a szegedi B. Révész Mária (hajdani kedves egyetemi tanárnőm) német nyelvű tanulmánya, amelyet a szakma is alig ismer. Dugonics latin regényének hasonmás kiadását a Nemzetközi Neolatin Társaság (IANLS) XIII. Világkongresszusa (Budapest–Szeged, 2006. augusztus 6–13.) alkalmából jelentették meg.

Dugonics életművének jelentőségét legszebben Bálint Sándor foglalta össze 1934-ben: „Dugonics Szegednek első tudatos szószólója a magyar szellemi életben […] Hősei a körülményes, rubato-mód muzsikáló szegedi nyelven beszélnek, a szegedi karakternek: paraszti szögletetességnek és kifinomult érzékenységnek, polgári komolyságnak és darvadozó kedvnek jegyeit iparkodnak magukon hordani. […] Dugonics András hívja életre a Magyar Olvasót.” Méltatását így fejezi be: „Dugonics utódai Mikszáth, Tömörkény, Móra.”

Megjelent a folyóirat 2018. július-augusztusi számában

(Folyóiratunk 2018. július-augusztusi számában Dugonics András halálának 200. évfordulója alkalmából több Dugoniccsal foglalkozó tanulmányt és egyéb írást olvashatnak Olvasóink.)