Hegedűs Szabina: Reneszánsz rózsaillusztrációk Szőregen

A hagyományokhoz híven a Szőregi fiókkönyvtár ismét csatlakozott a rózsaünnep rendezvénysorozatához. A 2018. június 22-24-ig tartó jubileumi ünnepen közel ezer látogató tekintette meg a kiállítást. A könyvtár a korábbi években is színes kínálattal várta az érdeklődőket, a rózsa számtalan formában megjelent a tárlatok tematikájában: Rózsa a könyvek tükrében (2006), Mesés Rózsák (2007), Rózsa, reneszánsz, szentek (2008), Rózsaábrázolások a Somogyi-könyvtár régi-folyóiratgyűjteményében (2009), A rózsa a magyar népi díszítőművészetben (2011), Vadrózsák szerepe a népköltészetben (2012), Rózsa a magyar népköltészetben (2013), A gyógyító rózsa (2014), Dal a rózsáról (2015), Rózsák−címerek (2016) és végül a 2017-es Rózsacsodák.

Az idei tárlat a Rózsa reneszánsza címet viseli. Az első nagyhatású botanikusok munkáiból láthattak válogatást az érdeklődők, emellett teret kapott a festészet, építészet, irodalom és természetesen a rózsatermesztés is. Az alábbiakban néhány érdekességet adunk közre a tárlat anyagából.

Reneszánsz növényillusztráció

A reneszánsz időszakában a növénytani tudás fejlődése figyelhető meg, amely köszönhető a megújuló orvosbotanikai vizsgálatoknak, illetve a gyógyszerészet fejlődésének. Praktikus okok hívták életre az újfajta megközelítést: a korábbiakban problémát jelent a növények pontos azonosítása. Ennek köszönhetően a reneszánsz növényábrázolások egyre inkább eltávolodnak allegorikus jelentésüktől. Megfigyelhető az a tendencia, hogy a 16. században a herbaristák már illusztrátorokkal dolgoznak, ezzel is elősegítve a növények helyes kategorizálását, így a szöveg egyenrangúvá válik a képpel, már nem pusztán a rózsa szépségének szemléltetése a cél.

A herbáriumok mellett megjelennek a florilegiumok, hortusok állományát bemutató munkák, illusztrált növénykatalógusok is, amelyek egyszerre elégítettek ki művészi és tudományos igényeket, a kor elvárásaihoz alkalmazkodva.

 Hieronymus Bock második, David Kandel képeivel illusztrált Neu Kreuterbuchja.[1]

Botanikusok és a rózsa ábrázolása

Fuchs, Leonhard: Commentaires tres excellens de l’hystoire des plantes, composes premierement en latin … / Leonharth Fousch Paris, Jacques Gazeau, 1549

Fuchs munkájában különös hangsúlyt fektetett az illusztrációkra, kötete több mint 500 részletes fametszetet tartalmaz. Az részletes illusztrációkat azért tartotta fontosnak, hogy a német gyógyszerkészítők biztonsággal felismerjék a növényeket. Fuchs herbáriumához három illusztrátor készítette az ábrákat. Valamennyi növényi szervet, a gyökereket, a szárakat, a virágot, a termést egyaránt feltüntet, a növények legjelentősebb élettani hatásai mellett. A szerző egyéb botanikai újdonságokat is bevezetett, mint például a többnyelvű névmutató vagy a növények hatóanyagának minősítése. Jelentőségét jelzi, hogy rózsaillusztrációit később több herbáriumban is felhasználták, többek közt Hieronymus Bock is.

Bock főként a német földön termő növényeket ismertette, latin megnevezésükkel, jellemzésükkel, orvosi használatukkal együtt, így nem csak a szakemberek, hanem a laikusok számára is hasznos volt forgatni a könyvet. 

Fuchs és Bock voltak azok, akik kanonizálták a növényábrázolások módját, új irányvonalakat kijelölve a későbbi botanikusok számára.

Clusius számos európai területen dolgozik, nemcsak a herbáriumok vásárlóinak lakóhelyén előforduló növények bemutatására, hanem tudományos feltárására, rendszerezésére törekszik. Megfordult Magyarországon is, Batthány Boldizsár kertjében gyakran kutatott, így a környék flórájának ismerője lett. Műveit szívesen látja el saját megjegyzésekkel például a százlevelű rózsáról azt írja, hogy Frankfurtban látott belőle egy példányt. Leidenben az általa alapított botanikus kert ma is működik.

Jacobus Tabernaemontanus Theodorusról, Hieronymus Bock a tanítványáról nevezte el a francia botanikus, Charles Plumier a Tabernaemontana nevű fát.

A 17. században a könyvnyomtatás fejlődésével összhangban a fametszetek helyére a rézkarcok kerülnek, ezt látjuk John Jonston munkájában is. Az illusztrációk metszője és kiadója a svájci születésű Matthaeus Merian (a címlapon a kiadói jelvénye látható), a kor méltán híres rézmetszője.

A rózsa megjelentése a reneszánsz irodalomban

A rózsa egy gyakori jelkép, embléma, amelynek többrétegű jelentése van a reneszánsz irodalomban. Megjelenik egyrészt Petrarca, Shakespeare költészetében, szonettjeiben és Dante Isteni színjátékában egyaránt. Ugyanakkor a rózsa utal a rózsák háborújára is (1455-1485), amely a York- és a Lancaster ház közötti angol trónért vívott harc miatt tört ki. Mint ismeretes: Erzsébet hercegnőnek, III. Richárd lányának VII. Henrikkel kötött házasságával zárul. Ezt követi a békés Tudor-reneszánsz. Ez a történelmi esemény számos költőt, írót ihletett meg – a legismertebb közülük Shakespeare (lásd a III. Richárd vagy a VI. Henrik című drámát), de a mai kortárs írók figyelmét sem kerülte el a téma (megjelenik például Philippa Gregory számos ismert művében, többek közt az Asszonyok a rózsák háborújában című munkájában).

York fehér rózsája (Rosa alba L., Rosa x alba)

„A fehér kerti rózsa, melynek gyakorta ötven vagy hatvan szirma is van, sűrű bokrú, az ágai hosszan és vékonyan végződnek a törzsén, amelynek vastagsága akár az ember karját is érheti.”[2]

A Rosa alba változatait látjuk a reneszánsz festményeken, többek közt Botticelli Primavera című festményén. Ugyancsak ez a növény a Rózsák háborújának York-jelképe.

Rózsatermesztés

Márk Gergely (1923-2012) neve megkerülhetetlen a szakirodalomban. Közel 500 rózsát nemesített, köztük a Szőreg nevű rózsát is. Rózsáit híres magyarokról, magyar településekről nevezte el. Az Árpád-házi Szent Erzsébet emléke elnevezésű futórózsája Rómában 2000-ben aranyérmet kapott.

 

Jegyzetek

[1] Géczi János: Rózsahagyományok. Pécs, Iskolakultúra-könyvek 17., 2003. 13-63. o.

[2] Albertus Magnus. In: Hurst, C. C. 1941. In: Thomas, G. S. 2004, p. 305. Ford. Farkas Gábor.