Hegedűs Réka: Egy mandarin, de csak vacsora után
Megjelent Bátyi Zoltán Csókolj meg, Júdás! című novelláskötete.
A Somogyi-könyvtárban mutatták be a tősgyökeres szegedi, Bátyi Zoltán újonnan megjelenő kötetét, amelyben az elmúlt években született novelláit gyűjtötte össze. A Csókolj meg, Júdás!-ban közölt művek változatos témákról szólnak, hangulatukat tekintve hűen tükrözik az íróra jellemző olykor keserédes, olykor humoros és elgondolkodtató prózai stílust. Bátyi Zoltánnal Bene Zoltán és Szekeres Sándor Gábor beszélgetett október 25-én, amikor első ízben vehették kezükbe az olvasók a frissen megjelent művet.
Bátyi Zoltán az írás mellett nem éppen feszültségmentes hivatást választott magának. 2003 óta dolgozik a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkáraként, így nap mint nap szembesül a világ kevésbé napos oldalával. „Néha úgy érzem, szétfeszít egy-egy téma. Ilyenkor nem tehetek mást, mint kiírom magamból” – mondta Bátyi, aki azt is elárulta, hogy szeret a hétköznapokról írni, az emberekről a múltból és jelenből, a régi Rókusról, ahol felnőtt, s amely gyermekkorában a legszegényebb városrésze volt Szegednek, számára mégis a legkedvesebb.
Ahogyan azt Bene Zoltán is felvetette, Bátyi novelláiban nincs „hurrá optimizmus”, van azonban egy jó nagy adag empátia, amely által úgy képes ábrázolni korunk hibáit, fogyatékosságait és hátrányait, hogy nem az öklünk, hanem a gyomrunk szorul össze tőle. Így tesz például a legújabb kötetében olvasható egyik novellájában is, amikor felidézi egy régi karácsony emlékét. Amikor még nem álltak halomszámra a déli gyümölcsök a szupermarketek polcain, az író szülei mégis szereztek valahonnan – a mai napig nem tudja honnan – mandarint, hogy meglepjék a gyermekeiket. A kisfiú nem értette, hogyan fordulhat elő, hogy szeretett szüleinek nem ízlik a gyümölcs, amiről ő maga úgy vélte, az angyalok cukrozták meg, azért olyan mennyeien édes. Felnőttként persze már érti, 1963 telén még nem jutott, csak egyetlen szem mandarin minden kisgyereknek, az is szigorúan csak vacsora után. A szülők pedig inkább lemondtak a maguk részéről, hogy mosolyt csaljanak a csemetéik arcára. S mit ér ma a mandarin? „Pár éve a nagy karácsonyi bevásárolások idején megláttam, hogy két tízéves forma fiú mandarinnal focizik az egyik hipermarket zöldségosztályán. Nem szóltam nekik, pedig szerettem volna. Nem láttam értelmét. Inkább hazamentem és megírtam ezt a novellát egy gyermekkori, kedves karácsonyi emlékemről”- osztotta meg a Három mandarin című novella keletkezésének történetét Bátyi Zoltán.
Léteznek-e egyetemes emberi értékek napjainkban? Az író szerint igen, bár tény, hogy nemcsak évezredet, hanem értékeket is váltottunk nemrégiben. Az már megint más kérdés, hogy egyáltalán törekszünk-e arra, hogy ezek szerint éljük a mindennapjainkat, ahogyan ez a törekvés, még érezhető volt a szüleinkben/nagyszüleinkben… Talán a mandarin is édesebb lenne, ha nem egy púpozott halom csúcsáról hajítanánk a bevásárló kosarunkba.
Fotók: Hajdu Árpád
