Tóth Marcell: Szobrok „igazi szocialista tartalmú küldetéssel”

Tarjántelep egy országos jelentőségű kísérlet színtere volt az 1970-es évek közepén: köztéri szoborpályázat segítségével kívánták esztétikusabbá tenni a lakótelepet. Az eredmény felemás lett: a tervezett műalkotások nagyobbik része nem valósult meg, és a kiválasztott térplasztikák is csak részben tükrözték az ott élők elképzeléseit. Írásunkban a bő negyven évvel ezelőtti események mellett bemutatjuk a városrész további szobrait is.

„Lakónegyedeink — Odessza és Tarján — ugyancsak kapnak szobrokat […] az utóbbinak hasonlóképpen egy köztéri alkotást szánnak” – 1970. január 21-én számolt be a Délmagyarország arról, hogy a IV. ötéves terv ideje (1971-1975) alatt, hol, mikor és milyen szobrokat, emlékműveket kívánnak átadni.[1] A terv csak részben teljesült, mert ugyan a pályázatot már 1973-ban meghirdették, de a megvalósítás későbbre maradt.

A célról egyértelműen fogalmazott a pályázatot kiíró városi tanács: „A Szeged-Tarján lakótelep területén a művészek önállóan választott anyagú, méretű, elhelyezésű köztéri szobrok, reliefek, térplasztikák, díszítőelemek stb. tervezésével járuljanak hozzá az új lakótelep hangulatának kialakításához, esztétikai megjelenésének formálásához.”[2] Mindez sok fiatal képzőművész figyelmét felkeltette. 70 alkotó járta be a városrészt, és 42-en kaptak ihletet a panelházak között: ők összesen 95 pályamunkát nyújtottak be.[3] A Képző- és Iparművészeti Lektorátus végül 15 alkotást emelt ki, ezekből 8-at kívántak valóban elhelyezni a közterületeken.

A díjazott munkákat előbb a Móra Ferenc Múzeum épületében, majd Tarjánban, a pártházban állították ki. A lakosság véleményét csak széles skálán helyezhették volna el: egyrészt sokan hiányolták a valóság ábrázolását, a közérthetőséget, a népi formákat, más viszont ezt nem bánta, mert a „köztéri szobroknak fő feladata nem az ízlés kiszolgálása, hanem az ízlés nevelése.” A pályázatról cikket író Tandi Lajos is ez utóbbi véleménnyel értett egyet: „ha ezek a műalkotások megvalósulnak, igazi szocialista tartalmú küldetést teljesítenének. Tömegek ízlését fejlesztik, alakítják” – írta 1974-ben, és hozzátette, hogy a pályázat az ország többi városa számára mintát adhat.[4]

A nyolcból végül kettő térplasztikát helyeztek el. Szöllősy Enikő Dinamikus formáit (más néven: Tisza) három méter magasan láthatjuk 1976 óta az egykori Lila akác presszó közelében. A bronzlemez hullámokról a Tisza juthat eszünkbe, ha egyáltalán feltűnik. Tarján más részeihez hasonlóan ugyanis „körülölelték” a fák lombjai, így a legtöbben csak elmennek a bevásárlás után az alkotás mellett. Ezzel szemben a Csongor téri Olajfúrás szobrot túlzottan is „felfedezték” – vandál kezek fújták össze festékszóróval a 41 éve felállított alkotást.[5] Szathmáry Gyöngyi modern témát választott, az olajipart – az utcanevek mellett ez is a munkájukra emlékeztette a műszak után hazatérő bányászokat.

(Bátyi Zoltán fotói)

A korábban a sajtóban csak „külső körútként”, a térképeken pedig Partiscum körútként jegyzett új út tarjáni szakaszának nevéről még 1972 novemberében döntöttek, a főváros közelgő centenáriuma alkalmából a Budapesti körút nevet kapta.[6] Ennek részeként 1973 októberében állították fel a körút két végén,[7] a Csillag téri és a József Attila sugárúti kereszteződésekben, Tóth Sándor eltérően kinéző, de azonos szövegű emlékköveit: „Budapesti körút, e nevet Pest, Buda és Óbuda egyesítésének századik évfordulóján adta Szeged Megyei Város Tanácsa 1973”.

1979. szeptember 1-jén avatták fel a tarjáni 1. sz. Általános Iskola (ma: Szeged és Térsége Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény) udvarán Nádler István Műkő plasztikáját. A téglalap és paralelogramma alakú lapok fehér színűek, az élek pedig nápolyi sárga, kadmiumsárga, narancssárga, vörös és lila színűek. A színezett beton műalkotás méreteiről eltérő információk állnak rendelkezésre: Tóth Attila szerint 200×800×100 cm,[8] az alkotó honlapjának adatai alapján viszont 250×1100×200 cm.[9]

Talán az utoljára megemlítendő szobor ugrik be a legtöbb embernek elsőre, ha Tarján köztéri alkotásai szóba kerülnek, habár valójában egy udvaron található. „Róka Rudi”,[10] ma már egyedül ül a medence közepén az egykori tarjáni központi óvoda területén. Bolgár Judit állatfigurája 1960-ban készült,[11] de csupán 1974-ben került a raktárból az őt megillető helyére. Végső soron a 110 centiméter magas, mészkőből faragott szobor[12] a Sólyom utcai intézmény névadója lett, amelyet a későbbiekben hivatalosan is „Rókás óvodának” neveztek.

Megjelent a folyóirat 2018. októberi számában

Jegyzetek

[1] Délmagyarország, 1970. január 21. 1. o.

[2] Tandi Lajos: Lakótelepi esztétika. Szeged-Tarján. In: Tiszatáj, 1974. március 90. o.

[3] Népszabadság, 1973. december 13. 7. o.

[4] Tandi Lajos i. m. 90-93. o.

[5] Tóth Attila: Szeged szobrai. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szeged, 2018. 316-317. o.

[6] Délmagyarország, 1972. december 1. 5. o.

[7] Délmagyarország, 1973. október 26. 8. o.

[8] Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szeged, 1993. 280. o.

[9] Nádler István: Szobrok. http://www.nadleristvan.hu/szobrok.html. Utolsó letöltés: 2018. 08. 26. 18:32.

[10] Délmagyarország, 1974. február 5. 5. o.

[11] Más adatok szerint 1961-ben.

[12] Tóth Attila Szeged szobrai. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szeged, 2018. 322. o.