Miklós Péter: Tömörkény föltámasztása

Urbán László gyűjteménye

Tömörkény István a maga korában az egyik legolvasottabb magyar író volt. Népszerűsége abból fakadt, hogy életműve nagy része országos és helyi hírlapok hasábjain jelent meg évtizedeken keresztül (az 1880-as évektől haláláig) mint tárca, karcolat, kisprózai alkotás. Így Tömörkényt tömegek olvasták rendszeresen. Ennek nagy előnye volt, hogy az írót ismerték, szövegeit várták, hátránya pedig az íráskényszer, hiszen az állandó megrendelések – amelyek persze anyagi előnnyel és bevétellel jártak – terhet róttak az alkotóra.

Tömörkény a napi munkája mellett – amit mint a szegedi könyvtár és múzeum igazgatója végzett – írta szépirodalmi alkotásait, amelyeket gyakran műfajilag is nehéz besorolni, hiszen visszaemlékezés, saját – egyéni, vagy tudósítói – élmény, történelmi és néprajzi leírás egyaránt szerepel szövegeiben. Sűrű cselekményű, majdhogynem balladai tömörségű, s minimális leíró jellegű résszel bíró, ugyanakkor tűélességű jellemrajzokat tartalmazó rövid prózai írásai a huszadik század eleji magyar irodalom egyik mesterévé avatták a szegedi írót.

Az életével és munkásságával foglalkozó kutatók – akiknek köre Juhász Gyulától Ortutay Gyulán keresztül Kispéter Andrásig, Péter Lászlóig, Lengyel Andrásig terjed – az elmúlt egy évszázadban hol elfeledett szerzőként, hol reneszánszát élő alkotóként írtak róla. Tény, hogy Tömörkény az irodalmi kánonon kívül van, s az is, hogy jelenlegi recepciójában, illetve kultuszában leginkább a lokalitás – vagyis a szegedi térhez kötődés – a meghatározó.

Már csak ebből kiindulva is örvendetes, hogy az elmúlt években többen is foglalkoztak a tömörkényi életművel. Ezen törekvések keretében jelentetett meg például több könyvet is, s rendezett konferenciát 2016 végén – születésének százötvenedik évfordulója kapcsán – a szegedi Areión Kulturális Egyesület. S ezek szellemében állította össze Tömörkény munkáiból a Mihály furfangéroz. Kötetben meg nem jelent írások címet viselő több mint háromszáz oldalas gyűjteményt Urbán László 2017-ben.

Urbán László irodalomtörténész, filológus eddig százas nagyságrendben közölt irodalmi tárgyú publikációkat és több tucat szerkesztett kötete jelent meg. Mások mellett Gárdonyi Géza, Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Kodolányi János és Márai Sándor – többnyire korábban kiadatlan – műveit rendezte sajtó alá. Ebbe a könyvbe Urbán László eddig kötetben meg nem jelent Tömörkény-írásokat válogatott, amelyek több mint száz különböző napilap, hetilap és egyéb alkalmi kiadvány lapjairól kerültek összeválogatásra, s amelyek 1900-tól kezdődően az író halálig keletkeztek.

Hangsúlyozni kell: a gyűjtemény nem teljes. A szerkesztő és szöveggondozó maga is több, eddig kötetben még nem közölt Tömörkény-szöveget ismer, amelyek azonban ebben a könyvben – terjedelmi korlátok miatt – nem jelenhettek meg (más kérdés, hogy ezeknek legalább a bibliográfiai adatait érdemes lett volna megadni), s jelzi, hogy néhány itt kiadott írásnak – a posztumusz megjelenteknek – az első publikálási helye egyelőre nem ismert.

Urbán László utószava kitűnő tanulmány, amelynek talán legértékesebb része a Tömörkény-művek szerkezetét ismertető egység. Életművének esztétikai elemzésekor fogalmazza meg Urbán a következőket. „Nem lehetetlen, hogy a »minimal art« képzőművészeti irányzat literatúrai megfelelőjét ő találta fel: a minimális technikával, a lehető legegyszerűbb stiláris eszközzel kiváltott hatás irodalomi változatát. Egyik-másik írásáról nekem az a japán tustollművész jut eszembe, aki egyetlen ecsetvonással képes megfesteni egy girbegurba törzsű, ős, öreg, sorsverte fát.” A szerkesztő kiemeli még azt a jellegzetes tömörkényi iróniát, amely keserédességével és együttérzésével teszi az írót is és alakjait is emberivé, érthetővé és szerethetővé.

Az Urbán László összeállításában megjelent Tömörkény-kötet legnagyobb erénye, hogy a benne szereplő szövegek révén jobban és alaposabban megismerhetjük azt az utókor által ciklikusan hol eltemetett, hol föltámasztott nagy szegedi írót, akinek világa révén gazdagabbá és egészebbé válhat a mi világunk is.

Tömörkény István: Mihály furfangéroz. Kötetben meg nem jelen írások. Szerkesztette: Urbán László. Budapest, Kortárs, 2017.

Megjelent a folyóirat 2019. januári számában