Benyik György: Löw Immánuel feltámasztása

A szegedi-tarjánvárosi Szent Gellért-templom kapuján jó társaságban, híres szegediek között szerény érem hirdeti a híres tudós rabbi emlékét − ez volt az első köztéri megjelenítése Szegeden. De megjelenik a Dóm téren is: Löw Immánuel szigorú tekintete az árkádok alatt szembenéz a Dóm főbejáratával, a Dóm háta mögött pedig egy megbillent csónakból majdnem kiesik (ezen utóbbi a szobrot Kiss-Rigó László püspök állíttatta). E két szobor a tér két oldalán jól szemlélteti az európai hírű rabbi életének két pólusát. Sajnos, utca nem őrzi a nevét Városunkban, pedig atyjáét egykoron, a dualizmus idején viselte közterület − az Új Zsinagóga építőjéről azonban mindezidáig nem neveztek el utcát Szegeden.

Löw Immánuel emléke él. És hogy továbbra se halványodjon, arról immár Hidvégi Máté és Ungvári Tamás emlékkönyve, a Löw Immánuel válogatott művei. Virág és vallás (Budapest, Scolar, 2019) is gondoskodik, amely nem csak emléket állít a tudósnak, hanem meg is szólaltatja − válogatott beszédei és tanulmányai segítségével. A könyv egyharmadát teszi ki egy igen részletes, több évtizedes levéltári kutatásra épülő, alapos Löw-életrajz, amely a Löw-család tagjaira is kiterjed, és gazdag forrásként szolgálhat a további kutatás számára. Korábban készült ugyan egy Löw-életrajz, de azt bezúzták, és nem jutott el a nyilvánosságig. Hidvégi Máté munkája tehát a jövőben is megkerülhetetlen forrásanyag lesz. Aki röviden meg akarja írni Löw Immánuel változatos és eseményekben gazdag életét, igen nehéz feladatra vállalkozik, ezt a feladatot Hidvégi Máté adatokban és dokumentációkban gazdag, mégis élvezetes, időnként anekdotákkal fűszerzett írásban teszi. Általa tudhatunk meg oly sokat Magyarország leghíresebb rabbijáról, aki legalább nyolc, de lehet, hogy tizenkét nyelven beszélt, és Európa-szerte ismert és elismert filológus volt − többek között Gustav Dalman (1855–1941) lutheránus teológussal, orientalistával is jó szakmai kapcsolatot ápolt[1], és szinte második nyelvújítóként vonulhatna be a történelembe, ha jobban ismernék magyar nyelvű prédikációit.

A könyvben közreadottnál sokkal gazdagabb az a dokumentum- és tanulmánygyűjtemény, amely már most megtalálható az interneten, és a tervek szerint még tovább fog gyarapodni. Ez a gyűjtemény a Löw-örökséget gondozza, képekkel, írásokkal, a híres rabbiról írt tanulmányok szövegével, és a https://low-heritage.hu/ címen mindenki számára hozzáférhető.

Sokan viselik szívükön az európai hírű tudós rabbi örökségét, Hidvégi Máté és Ungvári Tamás emlékkönyve 27 nevet sorol fel, aki segítettek ennek az örökségnek a gondozásában, és akik között szegedi vonatkozásúak is vannak, többek között: Dávid Katalin, Marjanucz László, Schőner Alfréd és Zombori István, hogy csak néhányat soroljunk fel.

Az örökség

Apai örökségként Löw Immánuel szellemi orientációját és közéleti szereplés példáját édesapjától örökölte. Löw Lipót, teljes nevén Júda Leib Löw יהודה לייב לעף (1811–1875) német-cseh születésű magyar rabbi, a zsidó egyenjogúsítási mozgalmának vezetője volt. Felnőtt korában tanult meg magyarul, de egész életében a zsinagógai magyar nyelvhasználatért küzdött, ennek írott orgánuma pedig az általa szerkesztett Ben Chananja[2] című folyóirat volt. Az 1848-as szabadságharcban katonai rabbiként vett részt, amely szerepvállalásért a bukás után bebörtönözték, de kéthavi fogság után Sina György[3] közbenjárására Haynau szabadon bocsájtotta. Löw Lipót prédikációit, amelyekben egyesítette a keresztény prédikáció logikus felépítését a bonyolult haggadai elbeszélések szellemes elemzésével, magyarul adta ki.[4]

Löw Lipót közéleti tekintélyét később gyermekei is öregbítették. Két feleségétől (Schwab Leontin, 1842−1851 és Redlich Babette, 1853-tól) hét-hét gyermeke született, és többen közülük jelentős karriert futottak be. Löw Tóbiás (1844-1880) helyettes igazságügy miniszter, de büntetőjogi munkássága is számottevő. Löw Sámuel (1846–1936) belgyógyász Szegeden és Bécsben tanult, 1876-ban Budapesten megalapította a Pester Medizinisch-Chirurgische Presse című tudományos szaklapot. Löw Vilmos (William N. Loew) (1847–1922) New York-i jogász és műfordító volt, Löw Tódor (1848–?) budapesti jogász és csődeljárás-szakértő. Löw Immánuel (1854–1944) pedig rabbi és orientalista, aki Szegeden és a Berlinben tanult (Lehranstalt für die Wissenschaft des Judenthums), 1878-ban szerzett rabbi diplomát és doktorátust

Löw Immánuel tanulmányai

Löw Immánuel első tanítója édesapja és családja volt, ami igényes és jó indulást jelentett számára. Az sem elhanyagolható, hogy édesapja, Löw Lipót, nemzetközi tekintélyű rabbi lévén, maga vezette be fiát a reform zsidóság legkiválóbb kutatói és tanárai társaságába.  Immánuel a poliglott nyelvismeretet is a családjától örökölte. A magyar, a német, a francia, az olasz és a héber nyelv mellett tudott arámiul, szírül, törökül, arabul, perzsául, görögül, latinul, románul, s mindemellett szláv nyelveken is beszélt. Immánuel 4 éves korától már iskolába járt, Szegeden a piaristáknál tanult, 1871-ben érettségizett. Tanárai közül ki kell emelnünk „az öreg Budavári”-t, teljes nevén Budavári Józsefet (1813–1897)[5], aki őt csak „kedves Samum”-ként emlegette. A legnagyobb hatást Bolgár Mihály (1835–1879) piarista tanár gyakorolta rá, aki irodalom és földrajz terén is tágította a látókörét. Első nyilvános fellépését is a piaristák szervezték meg, amikor Báró Eötvös Józsefről (1813–1871)[6] szóló gyászbeszédet mondhatott a régi városházán.

Immánuel a rabbiképzőt Berlinben végezte (Hochschule für die Wissenschaft des Judentums), amely 1872-ben nyílott, és ő volt az első lajstromba vett diákja. Tanárai jórészt apja barátai és ismerősei voltak, szüleivel a kapcsolatot nem csak levelezésben, hanem az apja által bejelölt Talmud-traktátusok olvasásával és imával is tartották, amelyet Szegeden és Berlinben, ugyanabban az időben mondott el apja és a gyermeke, Immánuel. Az apa és fia közötti levelezés igen jó dokumentuma az európai zsidó tudósok kapcsolattartásának. Immánuel Berlinben került kapcsolatba a filozófiával és Hegel tanaival is, de apja szorgalmazta a természettudományos ismeretekben, többek között a botanikában való elmélyülését is. Heti rendszerességgel vendégeskedett a leghíresebb rabbiknál, Abraham Geiger (1810–1874), Bendavid Lazarus (1762–1832), Chaim (Heymann) Steinthal (1823–1899)[7] családjánál, de megismerkedett a híres és befolyásos Rapaport Slomo Jehuda (1786–1867)[8] családjával is, aki alapítója a Wissenschaft des Judentums (1819)[9] mozgalomnak. A berlini évek nem csak az ismereteinek, hanem kapcsolatainak körét is kiszélesítették, Európa és az egész világ vonatkozásában egyaránt. Mint arra Schreiber Sándor rámutatott, mire hazatért, már apjához hasonlóan híres és tekintélyes rabbi lett.[10] 1875-ben utoljára küldött születésnapi áldást szeretett „Mandiká”-jának az édesapa. A fiú Pészachkor tartotta nyilvános beszédét a berlini új zsinagógában, de a sátoros ünnepen már apja ravatala felett beszélt, mint ahogy néhány hónappal később Deák Ferencet, édesapja jóbarátját is búcsúztatta. Dr. Bacher Vilmos után 1878-ban vette át a szegedi főrabbiság vezetését.

Az árvíz

Az új rabbi legelső embert próbáló feladata az 1879 március 12-én Szegedet romba döntő árvíz volt. Hoffer Endre jóvoltából anyjával és testvéreivel a Fő Reáltanoda Iskolájában kapott 3 szobát, amelyből egy zsinagógaként működhetett. Az árvíz elől a régi zsinagógából csónakkal mentette a Tóra-tekercset és az imakönyveket. Ekkor találkozott Ferenc József királlyal, aki abba a szobába is belépett, ahova a rabbi az anyjával és nővéreivel menekült.  Mint Löw Immánuel írja, „könnyes szemmel tudakolta veszteségeinket és az »anyaszentegyház« (sic) állapotát.”  Löw ezt válaszolta: „Az iskola ledőlt, a templom vízben áll.” Az árvíz idején együtt küzdött Pálfy Ferenccel (1872–1894), aki nem csak az árvíz idején, hanem még 1904-ig, 80 éves koráig volt polgármester Szegeden, Dáni Ferenc (1816-1883) főispánnal és Kreminger Antal (1805-1885) belvárosi plébánossal, iskolaalapítóval. Jó kapcsolatot ápolt Kreminger mellett Haynald Lajos (1816–1891)[11] kalocsai érsekkel, bíborossal is.

Tudományos tevékenysége

Tudományos dolgozatainak száma 550 fölött van, állapítja meg Hidvégi Máté. Annak ellenére, hogy legtöbben a Die Flora der Judent ismerik, más igen jelentős munkái is akadnak szép számmal. Jövendő feleségének, Brenning Bellának írta például a A csók című értekezését.[12] Felkérték a Gesenius[13] héber-német szótár 9. kiadásának előkészítésére. Számos cikke jelent meg a Magyar Nyelvőrben. Tanulmányainak részletes jegyzékét Zsengellér József készítette el.[14] Karl August Wünsche (1838–1912)[15] evangélikus teológus a német Midrás-fordítás korrektúrájára kérte fel. Gustav Dallman (1855-1941)[16], aki a poszt-biblikus héber nyelv úttörő kutatója volt és a keresztény Bibliát, az Újszövetséget arámira fordította és óriási lexikai munkákat szerkesztett, munkatársának fogadta Löw rabbit, aki a lexikonjába számos cikket írt. Érdekes nyelvújítási kísérlete volt Löwnek, hogy az antiszemita szó helyett a „zsidófaló” szót javasolta használni.

A magyar nyelvű tanulmányai a hazai zsidóság tudományos művei között a legkeresettebb munkák voltak.[17] Lexikográfiai munkássága önállóan is elég lenne egy egész életműhöz, pedig csak tudományos munkásságának kisebb részét teszik ki ezek a tanulmányok.

Meghurcoltatása

A kor őrültségének jellemzője, hogy Löw Immánuelt többször is bebörtönözték Szegeden. Börtönben írta A csók című írását is, de 1920. április 23. és 1921. január 21. között házi őrizetben alkotta meg leghíresebb művét, a Die Flora der Judent is. Végül a holland királyi ház és a nemzetközi közvélemény tiltakozására Horthy Miklós kormányzó megszüntette az ellene indított méltatlan eljárást. 1927-től a neológ zsidóság felsőházi képviselője a magyar parlamentben. Letartóztatásairól, fogvatartásairól Hidvégi Máté érzékletes anekdotákkal tarkított beszámolót közöl.

A holokauszt úgy meggyötörte az idős rabbit, hogy 90 éves korában Pesten hunyt el csontsoványan és teljesen megvakulva. A sokakat tanító rabbi temetésén a vészkorszak félelmétől gyötörve a családon kívül csak Scheiber Sándor, a híres tanítvány volt jelen. Érthetetlen tragédiája ez annak az embernek, aki a magyar zsidóság aranykorának legkarakterisztikusabb egyénisége volt, akihez vezető tudósok zarándokoltak el, és mégis számos előkelő egyetemi állást és Szegednél híresebb városok hitközségének meghívását utasította vissza, s maradt az általa oly nagyon szeretett városban.

Idézetek prédikációiból

Aki beleolvas magyar nyelvű prédikációiba, azt azonnal lenyűgözi csodálatos, tömör, emelkedett, rendkívül tiszta magyar nyelve. A Löw Immánuel válogatott művei című kötetben, Hidvégi Máté válogatásában mindössze 16, ám igen jelentős beszéd szövegét olvashatjuk, többek között a legelsőt is, a legendássá vált: „És est idején világosság támad…” kezdetűt, amelyet 1874 Sátoros ünnepén mondott el, és Barach Amália emlékének szentelt. Csak egy rövid részletet idéznék ebből a remek beszédből, amely olvasva éppoly hatásos, mint amilyen akkor lehetett, amikor a rabbi szóban elmondta. „Tisztelt gyülekezet! Kedves Atyámfiai! Figyeljetek a prófétai szózatra, mely a sátrak mai ünnepén olvastatott zsinagógáinkban és Zakariás próféta 14 fejezetében a következőképpen hangzik: „s azon a napon nem lészen világosság és nem lészen sötétség, csak egy nap lesz, az Úr fogja kiszemelni – s nem a nap és nem az éj és est idején világosság támad. És történik azon a napon, hogy élő víz fog Jeruzsálemből eredni, fele a keleti tengerbe szakad, fele a nyugatiba, nyáron és télen folyvást. És azután az Örökkévaló az egész föld urává lesz, és az Örökkévaló egyetlenegy lesz, és neve az egyetlen.” A nagy ívű beszéd egyben történelmi vízió is.

Édesapjáról, Löw Lipótról mondott beszédében, amely 1911-ben a Száz beszéd című kötetben jelent meg, felsorolja édesapja barátait, akiket megünnepeltek Németországban: Riesser Gabriel (1806-1863) jogász és politikust Frankfurtban, aki a zsidó emancipáció élharcosa volt Észak-Németországban,[18] Frankel Zechariást (1801–1875)[19] a Prágában született, de Pesten élő férfit, aki először szerzett zsidóként bölcsészdiplomát Pesten. Megemlíti Hirsch Ramson Raphaelt (1808-1888),[20] Geiger Abraham (1810–1874)[21] zsidó teológus és írót. Ezek a jeles személyek egytől egyig Löw Lipót barátai voltak, s később Immánuel tanárai lettek. Aki ezt a beszédet elolvassa, megérti, hogy Immánuel apja, Lipót legalább olyan jelentőségű rabbi, mint a fia, bár róla még kevesebbet publikáltak.

Igen érdekes olvasni Löw Immánuel szegedi árvízről írt emlékbeszédét, amely nem csak az események érzékletes leírását adja, hanem megjelenik benne az árvíz ellen küzdő személyek remek jellemzése, sőt mindezt beilleszti a zsidó teológia összefüggésébe is. Megemlékezik benne Lechner Lajosról, Tisza Kálmánról, Somogyi Károlyról[22], a városi könyvtár alapítójáról, aki „Ezra nyomában lépett”, sőt, Kossuth Lajosról is. Itt olvashatunk szemléletes beszámolót arról, hogy Ferenc József meglátogatta a szükséglakásában. A beszéd egyedülálló dokumentálása annak, hogy a katasztrófa ellenére a rabbi miként ügyel arra, hogy a zsidó imádság és istentiszteleti rend a rendkívüli időben is folyamatosan és zavartalanul folyjék. Megemlékezik az árvízben elhunyt hitközségi tagokról is, a következőket név szerint említve: Goldschmidt Sámuel, Engel Salamon, Pollák Józsefné Kohn Regina és gyermekei.

Nem sokat írtak arról a szervező munkáról, amelynek révén az új zsinagógát felépítették. Az avatóbeszédben Löw maga sem tér ki a részletekre. Annál többet tudunk meg a zsinagóga építését mozgató szellemi-teológiai nézőpontjáról: „A szeretet tüzében izzó szívvel megáldalak immár, akik eljöttetek közel s távolból, akik nem a különbséget nézitek a hitvallásban, hanem az ég felé emelő egyező jámbor érzületet, a hit minden alakulásában, akik ebben a szenvedélytől és kétségektől feszült világban, a hit szivárványának minden sugarát örömmel üdvözlitek…” Aki járt a szegedi új zsinagógában, elképzelheti, hogy a zsúfolásig megtelt teremben, hogyan fejtették ki hatásukat ezek a prófétai szavak.

Néhány szót idézzünk még a magyar történelem nagyjairól mondott beszédeiből, hogy bepillantást nyerjünk magyarságtudatába és a Löw-féle történelemértékelésbe.

Deák Ferencről 1876. február 6-án mondott beszédet. A beszéd bevezetésében Dániel prófétára utal, aki Bábel királyával szembeszállt. „Isten lelke ihletettsége volt Deák Ferencben, a Gondviselés küldötte őt nekünk, és megtartotta, míg az egész nemzet elösmeré.”

Kossuth Lajosról így emlékezik meg Orosházán, 1894. április. 5-én: „A ti atyáitok fiai pedig, Izraelnek egész háza, sirassák a tüzet, amelyet gyújtott az Úr, azt a nagy sebet, melyet hazafias érzésünkön, büszkeségünkön ejtett, midőn elvette e nemzettől a nemzet nagy fiát, Kossuth Lajost.”   Eötvös Károlyról ezt írta: „Magvas volt beszédje, de behízelgő, megnyerő, lebilincselő volt előadása. Játszi, térfás, derűs volt adomás ajakának mosolyt derítő, könnyűd pergése…”

Széchenyi István grófot így jellemzi: „Forradalmár volt Széchenyi az előjogokkal szemben. A rendi országból, polgári országot akart teremteni. Főúri hagyományaival összeütköztek forradalmár átlátásai. Elnyomó réteg fölé emelkedett főnemes indult az elnyomottak megmentésére.”

A politikai nyelvezet Löw Immánuel korában

Egészen egyedi dokumentumot olvashatunk a kötetben, amelyet Ungvári Tamás ad közre. A dokumentum egy szószedet, amelyet Ágai (született Rosenzweig) Adolf (1836–1916) írásaiból állított össze Löw Immánuel. Ágai jeles humorista és lapszerkesztő, tanult orvos, a Kisfaludy Társaság tagja, 12 évesen a márciusi ifjak egyike. A szószedet bepillantást nyújt a kor sajátos pesti politikai zsargonjába. Ezt a speciális beszédmódot rögzítette Löw Immánuel, aki Ágaiban elsősorban a pesti politikai beszéd megújítóját látja és erről készített alapos filológiai elemzést. Ebben a gazdag szószedetben számtalan érdekes szókapcsolat szerepel, mint pl. a kedve szottyan kifejezés, a tehenkedik, vagy a tébolyító türelem kifejezések. A zsiráf nála foltos nyakorján. Érdemes végigfutni az egészen, hiszen ezáltal az 1848-as forradalom pesti nyelvi zsargonjában mártózhat meg az olvasó. A kor politikai zsargonjára nagy hatással volt Ágai csipkelődő stílusa, amely kormánypárti és ellenzéki politikusokat egyaránt érintett, de soha nem hiányzott ebből a csipkelődésből egy kis a kedvesség. Talán ez különbözteti meg leginkább korunk politikai nyelvezetétől. A durvaság helyett a szellemesség uralta ezt a nyelvezetet. Ágai leginkább csak humoristaként ismert, pedig ő fordította héberre a Szózatot és néhány Petőfi-verset is. Ő volt a legfiatalabb március ifjú a maga 12 éves korával, de ő indította el − Jókai Üstökös című lapjával szemben − a Borsszem Jankó című politikai élclapot (1868-1838), amelybe Arany János is írt. Ágai a gyermekirodalomban is jelentőset alkotott, számos könyvet írt.[23]  Friss nyelvezetének bemutatására csak egy verset idéznék:

Új igehajtogatás.
Singularis.
Én grundolok
Te csensz
Ő lop.
Plurális.
Mi rablunk
Ti utonálltok
Ők gyilkolnak.

(1872)

Hidvégi Máté és Ungvári Tamás Löw Immánuelről szóló könyve, amelyben a híres rabbi válogatott művei is megjelentek, egy letűnt aranykort idéz. Annak legszebb virágait tárja elénk. Sajnos, ezt a virágzást a nagypolitika sárba tiporta, a híres rabbival, Löw Immánuellel együtt. A zsinagóga azonban áll, ha utcanévtábla nem is őrzi a rabbi emlékét, aki nem csak a saját, de Szeged nevét is felírta Európa térképére. Péter László kitűnő tanulmányaiban[24] bemutatta Löw Immánuel barátságát Kálmány Lajossal, Móra Ferenccel, és mindenki tudja, mennyire tisztelte őt Bálint Sándor − ha ők hárman élnének, bizonyára furcsállnák, hogy kedves Mandikájukra miért nem emlékezik úgy a város, mint rájuk, miért nem nevez el róla utcát? Én, mint keresztény biblikus, aki csodálom Löw Immánuel úttörő lépéseit, a rabbinikus irodalom és az őskeresztény irodalom kutatóival közös kutatásait, magam sem értem, miért van az, hogy azokat feledjük legkönnyebben, akik mindenki számára értékeset és élvezeteset alkottak? 2024-ben, születésének 170., halálának pedig 80. évfordulója lesz − hátha addigra utcát nevez el a híres rabbijáról a város. A Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferenciának mindenesetre terve, hogy a rabbinikus irodalomról rendezzen konferenciát abban az esztendőben.

Rákóczi Ferencről mondott beszédében Löw Immánuel ezt írta: „A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés, s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése.” Márpedig egész életét, szívének minden verését Szeged újjászületéséért és nemzetközi népszerűsítéséért áldozta.

Megjelent a folyóirat 2019. júniusi számában

Jegyzetek

[1] Aki egyébként az arámi Jézus-evangélium szakértője is volt.

[2] Ben Chananja. Teológiai kérdésekkel foglalkozó német folyóirat. Első száma Lipcsében jelent meg 1844-ben. 1858-tól Szegeden jelent meg. Leginkább a zsidók emancipációjával összefüggő kérdésekkel foglalkozott. A zsidó teológia jeles forrásmunkája és a magyar-zsidó kultúrtörekvések egyik legjelentősebb dokumentuma volt, melyet 1867-ig adtak ki.

[3] Báró hodosi és kizdiai Sina György Simon (1783-1856) bankár, nagybirtokos, filantróp és mecénás. Az Osztrák Nemzeti Bank igazgatója, Görögország bécsi főkonzulja, az Athéni Nemzeti Obszervatórium megalapítója és a Lánchíd építésének legfontosabb finanszírozója volt.

[4] Első magyar prédikációja 1845-ben jelent meg. Kisebb munkáinak gyűjteményes kötete Szegeden 1889−1900 között jelent meg. Az utolsó kötet műveinek teljes bibliográfiáját is tartalmazza.

[5] Egy piarista anekdota így emlékezik róla: Budavári József egyszer a tanterembe lépve a tanári asztalon egy krétával rajzolt szamárfejet pillantott meg.  Igenis – mondta, föltalálva magát – aki itt felejtette az arcképét, legyen szíves innen elvinni.

[6] Motorja a zsidók emancipációjáról és egyenjogúsításáról szóló (1867. 17. tc.) törvénynek. Megszervezte az izraelita kongresszust, aminek következtében a zsidó hitközségek is jogi személyekké váltak.

[7] Ószövetségkutató és vallástörténész, aki nyelvtudományi nézeteivel nagy hatással volt Wilhelm von Humboldra is. Sógorával alapították a Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft című tudományos periodikát.

[8] A történetkritikai módszert ő alkalmazta először a Talmud szövegeire. Ez a család támogatta Mád zsinagógája építését, sőt az újjáépítését is.

[9]  Az alapító tagok: Eduard Gans, Heinrich Heine, Leopold Zunz, Moses Moser, és Michael Beer, Meyerbeer öccse.

[10] Scheiber Sándor (1913-1985) nyelvész, irodalomtörténész, a nyelvtudományok doktora (1983), a pesti Rabbiképző Intézet (a mai ORZSE) igazgatója, a neológ zsidóság egyik kiemelkedő alakja. Nevét utca viseli Budapesten.

[11] Ő sem túlságosan ismert személyiség, pedig teológiai doktor, kalocsai bíboros-érsek, erdélyi katolikus püspök, botanikus.  1867-ben a rendkívüli ügyek kongregációjában dolgozott Rómában, a Szentszéknél. Ő is írt botanikai művet, ezért is szimpatizáltak egymással, Löw és ő. Ld.: A szentirási mézgák és gyanták termőnövényei. Népszerű előadás, tartotta a m. t. akadémia közgyülésén. Budapest, 1880.

[12] Ez a tanulmány, Péter László közvetítésével megjelent a Csongrád Megyei Hírlap 1987. február 14-i számának 6 oldalán. Magyarra Hrotko Larissza fordította ld. Zsidó Folklór tanulmányok.

[13] Heinrich Friedrich, Wilhelm Gesenius (1786−1842) német lutheránus bibliakritikus, aki többek között a négybetűs héber Istennév, a Jahve helyes kiejtését meghatározta a korábban helytelenül elterjedt Jehova név kiejtését korrigálva.

[14] Ld. Hidvégi Máté – Ungvári Tamás (szerk.): Löw Immánuel válogatott művei. Virág és vallás. Budapset, Scolar, 2019. 86.o. 129. jegyzet.

[15] Evangélikus hebraista, aki elmélyült Talmud-tanulmányokat folytatott. A Midras Rabba, a Jeruzsálemi (1880) és Babiloni Talmud (1886–89), a Pesikta (1885) és a Zsoltárok könyve (1891) Midrását is fordította.

[16] Worte Iesu. Leipzig, 1898. English ford, T. & T. Clark, 1902. Aramäisch-Neuhebräisches Handwörterbuch zu Targum, Talmud und Midrasch. 1901. 2. átdolgozott kiadás. Frankfurt am Main, 1922.

[17] Csak néhány ismert könyvet említek: Aramäische Pflanzennamen (Lipcse, 1881). A csók (Der Kuss), tanulmány, 1882. A szegedi zsidók 1785–1885 (Kulinyi Zsigmonddal, Szeged, 1885)

[18] Hamburgban temették el, a nácik a sírját lerombolták 1937-ben

[19] Alapítója a Monatsschrift für Gesch. u. Wissenschaft d. Judenthums periodikának (Boroszló 1852–1868), melyet az ő halála után Heinrich Graetz és Frankl P. J. berlini rabbik 1889-től folytattak. 1939-ig jelenik meg, összesen 85 száma ismert.

[20] Mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az ő munkájára épül egy bibliai héber nyelvet bemutató etimológiai szótár, az Etymological Dictionary Of Biblical Hebrew Based On The Commentaries Of Rabbi Samson Raphael Hirsch. A frankfurti iskolához tartozott és többek között német nyelvű Tóra- és Zsoltár-kommentárt adott ki: Der Pentateuch, übersetzt und erläutert (2. kiad. Majna-Frankfurt, 1883) és Die Psalmen (u. o. 1882).

[21] Bibliafordítása és zsidóságtörténeti munkái a legismertebbek: Urschrift u. Uebersetzungen d. Bibel in ihrer Abhängigkeit von der Entwickelung des Judenthums (Boroszló 1857); Sadduzäer u. Pharisäer (u. o. 1863); Das judenthum u. siene Geschichte (u. o. 1864-71, 3 költ.).

[22] Esztergomi kanonokként tette országos elismerést kiváltó, nemes felajánlását: 1881-ben az árvíz után Szegednek ajándékozta 43701 kötetes, felbecsülhetetlen értékű könyvtárát. Ebbe a könyvtárba mentették Löw Immánuel könyvtárának megmaradt töredékét is. Löw művei ma is megtalálhatók a könyvtárban: Aramäische Schlangennamen (1909). Ha’iddana (1936). Pflanzennamen bei Raschi (1903). „És est idején világosság támad!”: ünnepi beszéd (1874). Uj világ: prédikáció (1895). Rede am 24. April 1879 in der Synagoge zu Temesvar (1879). Antimon: ein Kapitel aus meinem „Mineralien der Juden”: Sonderdruck aus dem Dr. Samuel Kohn-Gedenkbuch [1941].; Der Diamant : ein Kapitel aus meinem Mineralien der Juden: Sonderabdruck aus Jubilee Volume in honour of prof. Bernhard Heller” (1941) Das Eisen: ein Kapitel aus den Mineralien der Juden. [Sonderabdruck aus Monatsschrift für Geschichte und Wissenschaft des Judentums] [1937] Das Salz: ein Kapitel aus meinen Mineralien der Juden. [reprinted from Jewish Studies in Memory of George A. Kohut … (1935). Semitische Färberpflanzen (1922) Aramäische Lurchnamen: Frosch und Salamander. Der biblische ‘ezob. Sitzungsberichte der Kais. Akademie der Wissenschaften in Wien Philosophisch-Historische Klasse. 161. Band, 3. Abhandlung : vorgelegt in der Sitzung am 1. Juli 1908. (1909). Meleagros aus Gadara und die Flora Aramaea : als Manuscript gedruckt (1883). Der Kuss (1921). Der Reis (1907). Tränen (1933). Die Finger in Litteratur und Folklore der Juden (1900). Löw Lipót Gesammelte Schriften (1889-1900)

[23] Gyermekhumor (Budapest, 1874), Forgó bácsi gyermekszínháza (1882), Forgó bácsi képes könyve (1877), Az én kis világom (1887).

[24] Péter László: Löw Immánuel. Tanulmányok. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár, 2015.