Szűcs Lajos: Egy könyv a Párizs környéki békékről

Gulyás László szerkesztésében, 2023-ban Szegeden jelent meg A Trianoni békediktátum története hét kötetben című könyvsorozat ötödik része. A könyvsorozat eddig megjelent darabjai elsősorban a magyar békeszerződést vizsgálták különböző aspektusokból, az új kötet azonban eltér az előbbiektől: nemzetközi kitekintést nyújt, hiszen az 1919–1923-as Párizs környéki békediktátumokkal foglalkozik. Gulyás László szavaival élve „innovatív”, mivel egyedülálló módon a magyar történettudományban egy kötetben foglalja össze a német, az osztrák, a bolgár és a két török békediktátumot[1]. „A békerendszert alkotó hat békeszerződés közül értelemszerűen nem tárgyaljuk a trianonit, azaz a többi öt békét – Versailles, Saint-Germain, Neully, Sévres, Lausanne – mutatjuk be egy-egy fejezetben részletesen”[2]. Továbbá „ezek kiegészítéseképpen azon békeszerződésekkel (rigai béke, etc.) és eseményekkel (görög–török lakosságcsere, etc.) bemutatásával is foglalkozunk, melyek szorosan kapcsolódnak a versailles-i békerendszer megszületésének történetéhez”[3]. A kötet elején az adott az adott fejezetek összefoglalói – eltérően a sorozat előző tagjaitól – angol, francia, magyar, német és olasz nyelven is megtalálhatjuk. A könyv gazdag irodalomjegyzékkel rendelkezik.

Professzor doktor Gulyás László a Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására alapító igazgatója, egyetemi tanár, a Kodolányi János Egyetem és a Kaposvári Egyetem címzetes egyetemi tanára, több történeti és földrajzi monográfia és tanulmány szerzője. Új kötete tizenegy fejezetben foglalja össze a témát, mindegyik részhez az adott téma szakértőjét kérte fel.

Az első fejezet a párizsi békekonferencia jellemzői és működése címet viseli, Gulyás László és Majoros István (az ELTE nyugalmazott egyetemi tanára) írta. Itt olvashatunk a párizsi békekonferencia megalakulásának folyamatáról, annak mechanizmusáról, a bizottságok működéséről. Szóba kerül a Népszövetség gondolatának története, annak megalakítása, valamint kitér a szerzőpáros az 1920-as magyar csatlakozási kísérlet kudarcára is.

Németország „Trianonját, a versailles-i békediktátumot is az előbbi szerzőpáros dolgozta fel a második fejezetben. Megtudhatjuk, hogyan alakult ki a német–francia, német–dán, német–csehszlovák, német–lengyel és a német–belga határ. Részletesen kitérnek a versailles-i béke pontjaira is.

Öt szerző – Szávai Ferenc (a Károli Gáspár Református Egyetem tanára), Gulyás László, Heka László (a Szegedi Tudományegyetem docense), Fiziker Róbert (a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos munkatársa) és Tóth Imre (a Pécsi Tudományegyetem docense) – írtak a saint-germaini békeszerződésről, amely nyugati szomszédunk sorsát határozták meg. Bemutatják Német-Ausztria helyzetét a Monarchia összeomlását követően, az Anschluss kérdéskörét, Dél-Tirol és az egykori örökös tartományok helyzetét Béccsel szemben. Külön fejezetet kapott az osztrák–csehszlovák, az osztrák–jugoszláv, az osztrák–olasz és az osztrák–magyar határ kialakulásának története. A fejezet legvégén részletesen kitérnek a saint-germaini béke rendelkezéseire.

A negyedik fejezet rendhagyó, hiszen A „megcsonkított” olasz győzelem, Fiumétől Rapallóig címet kapta, amit Hamerli Petra (Pécsi Tudományegyetem, adjunktus) jegyez. A szerző a fejezetcímet a következőképpen magyarázta meg: „Olaszország hiába hullatta vérét a háborúban, hiába hozott komoly áldozatokat, a hűtlen szövetségesek (USA, Nagy-Britannia, Franciaország) elütötték őt a győzelem gyümölcseitől (a megígért területekről), elárulták és kisemmizték az országot. Így az olasz győzelem valójában felér egy vereséggel”[4]. A fejezetben kitér a szerző az olasz küzdelmekre a párizsi konferencián a római szerződésben garantált területekért, valamint Fiume helyzetére 1918 őszétől a rapallói szerződésig.

Az ötödik fejezetben a két török békét – a sévresit és a lausanneit – mutatja be Gulyás László, Tóth Péter András (a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársa), Kövecsi Oláh Péter (Magyarország Kormányának Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársa, turkológus), és Nyári Gábor (a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár ügyvivő igazgatója). Ebben a részben szó esik a mudroszi fegyverletételről, a görög–török háborúról. Sor kerül a Sévres és a Lausanne béke cikkelyeinek bemutatására és összehasonlítására a trianoni diktátummal. Kitérnek gróf Teleki Pál és a moszuli bizottság tevékenységére, ekkor dőlt el, hogy a kőolajban gazdag Moszul térsége melyik országhoz kerül.

Különös címet kapott a hatodik fejezet – a Győztesből vesztes, avagy Görögország Trianonja –, amit a szerző, Balogh Ádám (Szegedi Deák Ferenc Gimnázium történelemtanára) a következőképpen fejez ki: a görög–török háborúban vereséget szenvedett, a lakosságcsere-egyezménnyel megszűnt a kis-ázsiai 2000 éves görög jelenlét, valamint nem teljesültek a görög területi igények is. Ezek olyan traumákat okoztak a görög nemzetnek, ami hasonló a magyaréhoz[5]. A szerző bemutatja a független görög állam létrejöttét, a Nagy Eszme (Megali Idea) koncepcióját, ami hajtotta a görög elitet, Görögország politikáját az I. világháború idején. Kitér a görögök által megszerzendőnek vélt területek (Epirosz, Trákia, Pontosz, Kis-Ázsia) problematikájára is. Bemutatásra kerül a görög–török háború, a lakosságcsere lezajlása, valamint a sévres-i és a lausanne-i béke Görögországra vonatkozó területi rendelkezései is.

A következő fejezet az Arabok Trianonja címet viseli, ami Rostoványi Zsolt (a Corvinus Egyetem egyetemi tanára) tollából származik. A címválasztást a szerző így fogalmazta meg: a Közel-Keleten „a gyakran vonalzóval megvont új határok törzseket és vallási felekezeteket hasítottak ketté, ezért az arab államok 20. századi történetével foglalkozó történészek nagy része úgy gondolja, hogy az arabok számára a mai napig ugyanolyan emblematikus traumát jelent, mint a magyarok számára Trianon. Bár más történészek tagadják ezt a párhuzamot, s inkább a törökök Trianonjáról beszélnek.”[6] A fejezetben bemutatásra került a Sykes–Picot-egyezmény, amely az Oszmán Birodalom arabok lakta területeit osztotta fel angol és francia érdekszférákra. Kitér a Mcmahon–Huszein levelekre is, az ezekben foglalt ígéretek szerint egy Arab Királyságot hoztak volna létre. Szóba kerül az arab felkelés a világháború idején, valamint a Balfour-nyilatkozat is, amely Palesztinában egy zsidó állam létrehozását célozta meg. A szerző kitér a mandátumterületek kialakulására is, úgymint az iraki, transzjordániai, palesztin és a szír-libanoni. A legvégén értékelte a szerző a mandátumrendszert, a Sykes–Picot-egyezményt, valamint a párizsi békekonferencia Közel-Keletre gyakorolt hatását.

A nyolcadik fejezetben a rigai békéről írt Turnár Erik (a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Doktori Iskola PhD. hallgatója). A rigai béke fontosságáról Gulyás László így vélekedik: „A magyar történettudomány még nem foglalkozott részletesebben a rigai békeszerződéssel, pedig megkötése nagy hatással volt Köztes-Európára, szélesebb kontextusban pedig az egész európai kontinensre.”[7] A szerző bemutatja az 1920-as szovjet–lengyel háborút, a minszki tárgyalásokat, a békeszerződés aláírását. A békeszerződés cikkelyeire is kitért a szerző, valamint mérlegelte a rigai békét.

Az ismert szlavista, Gecse Géza történész az orosz kérdéssel foglalkozik a kilencedik fejezetben, ahol kitér, hogy miért nem vettek részt az oroszok a párizsi békekonferencián. A szerző bemutatja az orosz állam I. világháborús részvételét, a koalíciós kormányok (Lvov hercege, Kerenszkij), majd a bolsevikok tevékenységét. Kitér a párizsi konferencia oroszokkal kapcsolatos politikájára és a Herceg-szigeteken történt megegyezésre is.

A tizedik fejezetben a bolgárokkal Neuillyben megkötött békével foglalkozik Hajdú Zoltán (az MTA KRTK RKI egyetemi tanára), Gulyás László, Kelemen Csongor (csíkszeredai középiskolai történelemtanár) és Bene Krisztián (a Pécsi Tudományegyetem docense). A szerzők bemutatják Bulgária rövid történetét, majd a Balkán-háborúkban és az I. világháborúban való részvételét. A következő nagy fejezetben a bolgár kérdést taglalják a párizsi békekonferencián, majd bemutatják a békeszerződés legfontosabb pontjait.

Az utolsó fejezetben Domonkos Endre (a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem tudományos főmunkatársa) és Gulyás László elemzik a versailles-i békerendszer hatásait Közép-Európára. Az első egységben bemutatják, hogy Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország és az SZHSZ Királyság milyen gazdasági problémákkal néztek elébe. A második részben a többségi nemzet és a kisebbségek helyzetét foglalják össze Köztes-Európában 1920 után.

A könyv erényeinek bemutatása mellett nem tehetjük meg, hogy ne ejtsünk szót a munka kisebb-nagyobb hibáiról is. Zavart okozhat, hogy a bevezető részben a tartalomjegyzék szerinti ötödik és hatodik fejezetet összekeverték, valamint az is, hogy a tizedik fejezetben (a bolgár béke, Neiully) a 2.6. fejezet címében – talán sajtóhiba miatt – a szaloniki fegyverszünet 1919. szeptember 29-i dátummal olvasható, habár valójában a napra pontosan egy évvel korábbi eseményekkel kezdődik e rész.

Az előbb említettek ellenére azonban ezt a könyvet tudom ajánlani azoknak, akik a párizsi békekonferenciáról és a vesztes államokkal kötött békékről, valamint a versailles-i békerendszer történetével szeretne foglalkozni. Véleményem szerint mindenképpen fontos és kihagyhatatlan mű e téma érdeklődői számára.

Gulyás László (szerk.): A trianoni békediktátum története hét kötetben. V. kötet. Párhuzamos Trianonok, a Párizs környéki békék. Versailles, Saint-Germain, Neuilly, Sévres, Lausanne és a versailles-i békerendszerhez kapcsolódó további szerződések. Szeged, Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására, 2022.

Megjelent a folyóirat 2023. júniusi számában

Jegyzetek

[1] Gulyás László (szerk.): A trianoni békediktátum története hét kötetben. V. kötet. Párhuzamos Trianonok, a Párizs környéki békék. Versailles, Saint-Germain, Neuilly, Sévres, Lausanne és a versailles-i békerendszerhez kapcsolódó további szerződések. Szeged, Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására, 2022. 19. o.

[2] Uo.

[3] Uo.

[4] I.m. 287. o.

[5] I.m. 239. o.

[6] I.m. 277. o

[7] I.m. 301. o.