Bátyi Zoltán: Hild-díjjal jutalmazták Szegedet a Belvárosi híd térségének megújításáért
Beszélgetés Sz. Fehér Évával, Szeged város főépítészével
A Móra Ferenc Múzeumhoz sétálók pár hete egy új építménnyel találkozhatnak. Az egyik oldalán olvasható szövegből az derül ki, hogy a Magyar Urbanisztikai társaság Hild János-díjjal tüntette ki a várost, míg a másik oldalon ez a felirat áll: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának a Belvárosi híd térségének bátor megújításáért 2022. Hogy mit is jelent ez a bátorság pontosabban? Nos, erről, és sok más szegedi fejlesztésről kérdeztük Sz. Fehér Évát, Szeged főépítészét, aki immár negyedszázada dolgozik az önkormányzat főépítészi irodáján, és 20 éve tölti be a főépítészi tisztet.
– Mint Szeged főépítésze joggal lehet arra büszke, hogy a várost, 1979 után immáron második alkalommal, Hild János-díjjal tüntette ki a Magyar Urbanisztikai Társaság. Szeged a Belvárosi híd térségének megújításával pályázott a kitüntetésre. Kérem, vegyük számba, milyen építkezések kapcsolódtak ehhez a projekthez?
– A bíráló bizottság tulajdonképpen három projekt együttes értékelése után mondta ki, hogy Szeged megérdemli a Hild-díjat. Ha mindent összegzünk, a díjhoz hozzájárult a Tisza-part, a Móra Ferenc Múzeum és a Vár felújítása éppen úgy, mint a Belvárosi hídfő, a Híd utca és az Oskola utca, valamint a Stefánia átépítése. Vagyis egy nagyon széleskörű beruházási program hozta meg a második Hild-díjat. A sikerre természetesen számtalan városvezető, építészeti szakember, szakhatóság, a tervek véleményezésében részt vevő szegedi polgár lehet büszke. De mielőtt elmerülnénk a részletekben, hadd jegyezzem meg: bár az elbíráláskor az elmúlt közel egy évtized fejlesztéseit tették mérlegre, a sikerhez vezető munkálatok sokkal korábban indultak. Elődöm, Novák István Ybl-díjas főépítész hívására 1997-ben kerültem a városházára, így elég korán beleláthattam abba a tervezési, előkészítési folyamatba, mely hosszú távú városfejlesztési programként már a ’90-es évek közepétől meghatározta a célokat, s ami azt eredményezte, hogy mára Szeged központja ilyen egységes képet mutat. Ez nem csak a város polgárai számára teremtett a korábbinál élhetőbb és szebb közeget, de az ide látogatók is elismerően szólnak a megújult városképről. Az első nagy elismerést az Europa Nostra, az Európai Unió Kulturális Örökség díja jelentette, amit 2004-ben ítéltek meg a Kárász utca – Klauzál tér műemléki védettséget élvező utca-tér együttesének példaértékű felújításáért. Ennek munkálatai ugyan 1997 és 2003 között zajlottak, de a tervezés és az előkészítés már évekkel korábban elkezdődött. Abban az időszakban dőlt el – többek között –, hogy a Belváros egységes arculatának kiépítéséhez a téglát, mint építő és egyben díszítő elemet használják fel a tervezők és kivitelezők, ezzel burkoljuk, természetesen más burkolati elemekkel is kiegészítve, a gyalogos szempontból fontos és hangsúlyos tereket, utcákat. A döntés nem minden előzmény nélküli, ugyanis a dísztégla már sok-sok éve meghatározó Szeged életében. Gondoljunk csak bele, hogy a tégladíszítést alkalmazták elődeink például a Dóm és az egész Dóm téri épületegyüttes megvalósításakor.
– A tégla és a díszkő burkolás mára valóban meghatározó Szegeden. Úgy is mondhatjuk: megmutatják az így burkolt utcák a fő haladási irányokat.
– Ez így van. A Kárász utca, a Klauzál tér után a Kölcsey utca is vörös árnyalatú téglaburkolást kapott, mint ahogy a Tisza Lajos körút járdái is kiselemes felülettel újultak meg a körút komplex rehabilitációjakor. Bár több helyen más típusú műköveket is felhasználtak az építők, mint például a Dugonics vagy az Árpád téren, de ez nem rontja, sokkal inkább színesíti a belvárosi látképet. A most díjazott területeken, gondolok itt az Oskola utcára, megint a vörös árnyalat dominál. Természetesen csak az útburkolat koránt sem elegendő ahhoz, hogy egy városrész elismerésre méltó képet mutasson. A második Hild-díj megítélésekor sokat nyomott a latba, hogy az úthálózat fejlesztése mellett rendkívül nagy hangsúlyt kapott a zöldterületek bővítése, és egy olyan új forgalmi rend kialakítása, ami a környezetbarát közlekedést szolgálja. Erre jó példa az Oskola utca átépítése. Talán kevesen tudják, de Szegednek ez az utcája az ország egyik legforgalmasabb kerékpáros útvonala. Ezt figyelembe véve kellett szinte kicentizni, hogy elegendő útfelületet kapjanak a biciklisek, ne szoruljanak ki az autósok se teljesen, és végre olyan széles járda épülhessen ki, amelyre bátran kitelepülhetnek a vendéglátó egységek teraszai, de még a fáknak is jusson hely. Szerintem ezt tökéletesen sikerült megvalósítani. Bár azt el kell ismerni, hogy kicsit bonyolult a haladási irány a Belvárosi híd lábához érve, de erről már jóval az átadás előtt részletes tájékoztatást kaptak a közlekedők, s mára be is állt a forgalmi rend ebben a körzetben, vagyis a szegedi hídfeljáró mindkét oldalán.
– Említette a közlekedők tájékoztatását. Szeged lakóit egyébként mennyire sikerült bevonni a tervek megvitatásába?
– Számos érdekegyeztető fórum mellett, ahol inkább a szakemberek nézetei ütköztek, közvetlen beleszólási lehetőséget kaptak a város polgárai is a belvárosi fejlesztésekbe. Ennek kiemelkedő példája volt az a szavazás, amely arról volt hivatott dönteni, milyen legyen a Móra parkba tervezett új szökőkút és környezete. A legtöbb szavazatot az a megoldás kapta, amely az átadása óta nagyon széleskörű elismertségnek örvend. A szegediek és a turisták ugyanis értékelik azt, hogy nem csupán a szökőkút nyújtotta látvány egyedi, hanem a terület többfunkciós, vagyis közösségi térként is működik, a szökőkút leállításával nagyobb rendezvények helyszínéül is szolgálhat a park. De nem csak ez vonzza a látogatókat a múzeumhoz, hanem maga az épület is, amely minden szegletében megújult, korszerűsített kiállító terek, a tetőn kialakított kilátó is várja a látogatókat. Hasonlóan látványos átalakuláson ment át a Vár épülete is, amely interaktív kiállításnak ad helyet, a várkert vendéglátóhelyként is üzemel, miközben a Stefánián a gondozott zöldterületben sikerült elhelyezni egy olyan játszóteret, ami a kor követelményeinek megfelelő játékokkal várja a gyerekeket. De ugyanez elmondható a Roosevelt térről is, amely mára a kisgyerekes családok kedvenc szabadidős központja lett. Persze hozzánk is eljutottak a kritikus hangok, voltak olyanok, akiknek vagy az egyik vagy a másik építkezés nem tetszett, de lássuk be: olyan beruházás még nem valósult meg sehol, ami mindenki tetszését elnyerte volna.
– Mikor indultak és fejeződtek be az egyes munkálatok? Akadtak-e előre nem látott nehézségek a kivitelezés során?
– Három időpontot is meg tudok adni. Az első beruházás, amely a Stefánia – Móra park – Roosevelt tér megújítását célozta 2018. október 5-én kezdődött és 2020. november 19-én fejeződött be. A Móra Ferenc Múzeum és a Vár megújulása 2019. június 13-ától 2020. július 30-áig tartott, míg az Oskola utcai átépítését 2021. június 7-én kezdte meg a kivitelező, és 2022. július 8-án mondhatták ki, hogy a vállalt feladatokkal elkészültek. Ami pedig a nehézségeket illeti, leginkább a föld alatti közművek okoztak többször is fejtörést a kivitelezőknek Ez egyébként szinte már megszokott jelenség Szeged megújítása során, ugyanis a közműtérképek vagy hibásak, vagy hiányosak. Ezért bizony előfordul, hogy hiába jók a tervek, a kivitelezés során azokat módosítani kell. Szerencsére ez sem a kivitelezési határidőket, sem a költségeket nem befolyásolta meghatározóan. Így az elsőként említett Roosevelt téri projekt nettó 1,6 milliárd forintba került, a múzeum és a vár megújítása nettó 1,4 milliárdból, míg az Oskola utca átépítése 1,2 milliárd forintból valósult meg. A költségeket önkormányzati pénzek és uniós források fedezték.
– A Tisza-parti beruházás befejezésével milyen új építkezésekre készül a város? Netán szóba jöhet a Széchenyi tér oly régen várt megújítása is?
– Ha valaki behatóbban tanulmányozza a szegedi fejlesztéseket, feltűnhet neki, hogy az elmúlt évtizedekben rengeteget áldozott a város a terek megújítására. E program egyik nagyon látványos eleme a Szent István tér teljes körű átépítése volt, amelynek eredményeként az a tér ma már Szeged egyik látványossága lett. De hasonló módon méltatható a Klauzál, a Dugonics, az Árpád, az Indóház, a Magyar Ede tér és a Gutenberg utca megújítása is. Nos, ezek a térrekonstrukciós munkálatok tovább folytatódnak, és ha az átváltozás nem is annyira radikális, mint a Szent István téren volt, ütemezetten és részlegesen bár, de a Lechner tér, a Bartók Béla tér és az Aradi vértanúk tere is sokkal szebb, átláthatóbb, komfortosabb és környezetbarátabb lesz, mint korábban volt. Minden megújítás során nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy növekedjen a zöldterületek aránya. Így például a Bartók téren minden olyan beton építményt, feleslegessé vált pavilont megszüntetünk, amely már nem szolgálja a szegedieket, és helyükre füves, fás, bokros területek kerülnek majd. A Széchenyi tér átépítése olyan hatalmas jelentőségű változtatás Szeged életében, hogy alaposan meg kell fontolni a rekonstrukció minden lépését. Még 2017-ben kiírtunk egy pályázatot a tervek elkészítésére, ám akkor nem sikerült olyan pályaművet találnunk, amely minden tekintetben elnyerte volna a bírálóbizottság tetszését. Az újabb pályázaton már érkezett megvalósításra érdemes, széles körben támogatott terv. Ez megőrzi a tér korábbi arculatának legértékesebb részeit, ugyanakkor a korszerűsítéssel megfelel a XXI. század követelményeinek is. A tervezők törekedtek az egységes belvárosi arculatba való illeszkedésre, mégis tudtak egyedi, a történelmiségre is reflektáló építészeti és tájépítészeti javaslatot tenni. A nagy kérdés az, hogy mikor kezdődhetnének meg a munkálatok. Sajnos azt kell mondanom, hogy a korábban is mintegy 10 milliárdos költséggel számoló beruházás az elmúlt évek során bekövetkezett drágulások miatt ma olyan sokba kerülne, amit a jelenlegi anyagi viszonyok között nem tud megvalósítani a város. Éppen ezért nagy figyelemmel követünk minden olyan pályázati lehetőséget, ami megteremtené a kivitelezés anyagi hátterét. Szándékaink szerint azonban nem csak a Belvárost érintené a környezettudatosabb Szegedet megcélzó program. Különösen fontos projekt például a volt Gyevi temető területének rendezése. Oda korábban lakóparkot, majd nagyáruházat is terveztek, azonban a belső terület egy igazi nagy pihenőparknak is helyet tud adni, tereprendezéssel, fásítással. Első ütemben a fásításra szeretnénk koncentrálni, melyet hangsúlyosan a környezeti klímaviszonyok sürgetnek. Szeretném megemlíteni a városközpontból kivezető utcák úttestének és járdáinak állapotát is, mert számos helyen azt láthatjuk, nem felelnek meg a követelményeknek. Különösen elkeserítőek a Gogol utcában tapasztaltak, ahol a járda szinte már használhatatlan, mivel a fák gyökérzete megbontotta, eltorzította az aszfalt felületet. Ezeket a hibákat mielőbb ki kell javítani, hiszen már nem esztétikai hiányosságról van szó, hanem balesetveszélyről is. Jelenleg folyamatban van a közterület megújítását célzó tervezés.
– A Tisza-parti díjazott fejlesztésekkel kezdtük a beszélgetést, térjünk hát vissza a Tiszához. Ugyanis sokan reménykednek abban, hamarosan megvalósul az a program, amely a Tiszát Szeged főutcájává teszi. Számtalan ötlet, látványterv látott már napvilágot. Van esély arra, hogy ezek közül a legjobbak a közeljövőben megvalósuljanak?
– Kiemelt városfejlesztési feladatának tekinti Szeged önkormányzata, hogy a Tisza-part rekonstrukciója ne rekedjen meg a mai szinten. Olyan környezetet szeretnénk teremteni a rakparton, ami kedvenc célpontja lehet a városlakóknak és az ide látogató turistáknak is. Ennek érdekében zöldebb környezetet alakítanánk ki, fákkal, más növényzeti elemekkel, és közösségi terek épülhetnének ki. Jelenleg csupán a környezetet nagyon szennyező átmenő forgalom jellemzi ezt a térséget, ahol még a Tiszához történő lejutás is gondot okoz. Nos, ezen mindenképpen változtatni szeretnénk úgy, hogy a gyalogosoké és kerékpárosoké legyen a főszerep. A Stefániáról és a Roosevelt térről közvetlen, akadálymentes kapcsolat teremtődne a Tiszához, és rendezvénytér is kialakításra kerülne. A „Szegedi rakpart komplex fejlesztése” című projekt engedélyezési és kiviteli tervei készülnek, melyet több tanulmány és ötletpályázat alapozott meg. A felsorolt fejlesztések előkészítése most elsődleges cél. A tervezés során a komplex városépítészeti, tájképi, és műszaki megoldások mellett a klímaadaptációnak való megfelelés is hangsúlyos elvárás. Úgy gondolom ez utóbbi most az önkormányzatok egyik legnagyobb kihívása.
Megjelent a folyóirat 2023. szeptemberi számában