Bátyi Zoltán: „Az olvasás kikapcsol, megnyugtat, segítséget ad a mindennapi rohanásban lelkünk felüdítéséhez”

Negyven éve kezdte a könyvtárosi munkát Sikaláné Sánta Ildikó, a szegedi Somogyi-könyvtár igazgatója

Hogyan változott meg a szegedi központú Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár élete az elmúlt négy évtizedben? Mit tehetnek az itt dolgozók azért, hogy a könyvolvasás élményét minél többen megélhessék a digitális világban is? Mekkora gondot okozott a covid-járvány és az energiaárak emelkedése miatti bezárás a könyvtár életében? Egyebek mellett ezekről is kérdeztük Sikaláné Sánta Ildikót, aki 40 évvel ezelőtt kezdte meg könyvtárosi munkáját Szegeden, a Város 2017-ben Kölcsey-éremmel ismerte el, öt éve igazgatóként vezeti a Somogyit, és munkája elismeréseként újabb 5 évre őt nevezte ki elsőszámú vezetőnek Szeged önkormányzata.

 – Igazgató Asszony! Éppen negyven éve, 1983-ban lépett Szegeden a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár szolgálatába. Mielőtt arról faggatnám, mennyire volt örömökben gazdag, netán küzdelmekkel kísért ez a négy évtized, beszéljünk arról, milyen életút vezetett odáig, hogy a könyvtárosi hivatást választotta?

 – Az akkor még minden tekintetben falusias, de ma már dinamikusan fejlődő kisvárosban, Tiszakécskén születtem 1961-ben, egy hatgyerekes család legkisebb gyermekeként. Senki nem volt a famíliánkban, aki könyvtárosként dolgozott volna, ugyanakkor az olvasás szeretete jellemezte szüleimet éppen úgy, mint a testvéreimet. Én is nagyon hamar megbarátkoztam a könyvekkel. A bátyáim indiántörténetein, a nővéreimtől hallott meséken nőttem fel, majd a tiszakécskei gimnáziumban egy kiváló magyartanárnak, Bene Kálmánnak köszönhetően végleg elköteleztem magam az irodalom mellett. Akkor még úgy terveztem, hogy magyar-történelem szakra adom be a felvételi lapomat, ám az utolsó pillanatban máshogy döntöttem. Mivel aktívan sportoltam, így napjaim jelentős részét a sportcsarnokban töltöttem, de emellett már rendszeres könyvtárlátogató voltam, és ha tehettem sokat segítettem a könyvtárosoknak. Az ő hivatástudatuk és lelkesedésük láttán erősödött meg bennem az elhatározás, hogy a magyar nyelv és irodalom mellé a könyvtár szakot választom. Felsőfokú könyvtáros képzés csak Szombathelyen és Nyíregyházán zajlott, én Nyíregyháza mellett döntöttem, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán kezdtem meg tanulmányaimat 1979-ben. A diploma sikeres megszerzése után, 1983-ban, férjhez mentem és Szegedre költöztem. Úgy gondoltam, ekkora városban találok magamnak tanári állást. Azt ugyan nem kínáltak, de szóltak: most készül el a Somogyi könyvtár új épülettömbje, ahol kétszer annyi szakképzett könyvtárosra lesz szükség, mint korábban volt, vagyis az iskola helyett válasszam a könyvtárat. Így kerültem az akkor még a Közművelődési Palotában működő Somogyi-könyvtárba dolgozni.

– A nyolcvanas évek elején milyen állapotok fogadták a Somogyiban, és hogyan változott meg az ország egyik legnagyobb könyvtárának élete, ezen belül az ön szakmai munkája a XX. százaz utolsó és a XXI. század első húsz évében?

– A „régi házban” eltöltött egy év megalapozta a szakma, az intézmény iránti elköteleződésemet. Pályakezdőként egy patinás, jelentős értékű gyűjteménnyel rendelkező, akkor 100 éves intézmény munkatársának lenni nagy büszkeséggel töltött el. Sok érdekes és – mivel a költözés előkészületei már javában zajlottak – különleges munkafolyamatokban vehettem részt. Nem biztos, hogy a cédulakatalógusok összeolvasása volt a világ legizgalmasabb könyvtárosi feladata, de segített gyakorlatot szerezni az állományellenőrzés terén is.  A Somogyi-könyvtár már akkor is az ország legjelentősebb megyei könyvtárai közé tartozott, a több mint fél milliós könyvállományának átköltöztetése rengeteg feladatot adott az ott dolgozóknak. Én három hétig kölcsönző könyvtárosként, majd tájékoztató könyvtárosi beosztásban tevékenykedtem, miközben a munkanapjaink a könyveink becsomagolásával, a szállítás előkészítésével zajlottak. E munka során nagyon alaposan megismerhettem a könyvállományt, és rendkívül képzett, segítőkész kollégáktól leshettem el a szakma olyan fortélyait, amelyeket a mai napig is tudok hasznosítani. Az intézmény akkori vezetői mindent megtettek azért, hogy a patinás régi könyvtár hangulatából valamennyit megőrizzenek az új épületben is. Ennek köszönhető, hogy aki most betér a Dóm téri épületbe, egy csodálatos Emlékkönyvtárat is talál az üvegfalak között, a történelmi és helyismereti olvasóöbölben pedig olyan bútorokat is felfedezhet, amelyek még a régi Somogyi emlékét őrzik. A Somogyi-könyvtár új üvegpalotája végül 1984. június 6-án nyílt meg a nagyközönség előtt, és az akkor különleges látványosságnak számító épület hamar a szegediek kedvenc kulturális intézményévé vált. Heti szinten fogadtunk látogató csoportokat, akiknek bemutattuk az intézmény működését, az új épületet, az Emlékkönyvtárat, amelyben a legértékesebb dokumentumaink, muzeális kincseink kerültek elhelyezésre. Az épület, a gazdag gyűjtemény mellett a tágas termek is közrejátszottak abban, hogy hamarosan közel 30 ezerre nőtt a beiratkozott olvasók száma.  A kölcsönzés mellett rengetegen keresték fel az olvasótermeket, nagyon sok diák itt készült fel a vizsgáira, a múltat kutatók is szép számmal ültek be, hogy itt szerezzenek új információkat. Így aztán sok feladatom volt, mint tájékoztató könyvtárosnak. Az örömmel végzett munka mellett 1985-ben jelentkeztem az ELTE könyvtár kiegészítő szakára, amit 1988-ban végeztem el, és büszkén mondhatom, mi voltunk az első évfolyam, amelyik már informatikát is tanulhatott.

– Vagyis felkészülten várhatta az új korszak beköszöntét, ami a számítástechnika térhódítását hozta magával. Ez az új világ mennyire változtatta meg a könyvtár életét?

– Ezt csak 1993 után tapasztalhattam meg igazán, ugyanis 1988-ben fiam, majd 1991-ben kislányom született, és akkor tértem vissza a gyesről. A nagyfiam születése előtti hónapokban egy számítógépes rendszer bevezetését tervezte az intézmény, a szoftvert külsős cég fejlesztette, mi pedig a rendszer működéséhez szükséges vonalkódokat helyeztük el a kölcsönözhető könyvekben. Ez a rendszer technikai okok miatt nem került bevezetésre. A számítástechnikai gyors fejlődését azonban jól mutatja, hogy amikor 1993-ban ismét munkába álltam, már több számítógép működött a könyvtárban, kereshettünk néhány nagy könyvtár katalógusában (DOS parancsokkal!). Integrált számítógépes rendszer bevezetésére végül 1998-ban került sor, ekkor kezdtük el a könyvtári munkafolyamatok gépesítését a Voyager – ma Corvina – rendszer segítségével. Első lépésként az újonnan beszerzett könyvek feldolgozása történt számítógép segítségével, majd az így létrehozott rekordokból megkezdődött az elektronikus katalógusunk építése. Ezzel a lépéssel lezárult a hagyományos katalógusok építésének kora, egyre kevesebb katalóguscédulát készítettünk, a mindennapi munkáink egy része átalakult, új feladatok, szakmai kihívások jelentek meg. A könyvtár működését tekintve újabb mérföldkő volt a 2001-es év, amikortól bevezettük a számítógépes kölcsönzést. A technikai fejlesztések folytatódtak és folytatódnak ma is. Ezt a folyamatot előbb a tájékoztatási csoport vezetőjeként, 1997-től olvasószolgálati osztályvezetőként segítettem, majd 2003-ban lettem a Somogyi-könyvtár igazgatóhelyettese. Hogy a munkámat minél magasabb szinten tudjam elvégezni, 2012-ben a Pécsi Tudományegyetemen elvégeztem a kulturális projektmenedzser szakot, és jó néhány szakmai képzésen vettem részt. A mi szakmánkra tényleg igaz az élethosszig tartó tanulás – nemcsak ennek támogatása, hanem a benne való aktív részvétel is. Ez azért is fontos, mert a számítástechnika alapjaiban alakította át a munkánkat, és mindig törekedtünk arra, hogy a legkorszerűbb technikát a könyvtárunk szolgálatába állítsuk.  A fő célunk természetesen az volt akkor is, és az most is, hogy az olvasás, a könyvek szeretetét átmentsük az internetes világba. Ugyanis azt vallom, hogy éljünk bármilyen technikai változások közepette, az olvasás kikapcsol, megnyugtat, segítséget ad a mindennapi rohanásban lelkünk felüdítéséhez. Ezért is kell megőriznünk a könyvtárat egy olyan békés szigetnek ebben a zajos világban, ahol az emberek, legyenek azok az olvasással még csak ismerkedő kisgyerekek, vagy sokat olvasott, tapasztalt idősebbek, megnyugvást találnak.  

– 2018 óta igazgatóként tehet ennek érdekében, de a külső körülmények azóta nem igazán kedveznek a könyvtáraknak. A covid járvány, majd az energia válság is kihatással volt a Somogyi életére. Miként sikerült átvészelni ezeket az éveket, a korlátozásokat és bezárásokat?

– Sajnos a pandémia olyan helyzet elé állított minket, amilyennel korábban nem találkozhattunk. Ebben az időszakban a válságmenedzselés volt a legfontosabb, a napról napra változó helyzet kezelése, az munkatársak biztonságérzetének erősítése, az olvasókkal való kapcsolattartás új lehetőségeinek keresése. Mivel 2020 márciusától a könyvtárunk bezárt, ki kellett dolgoznunk egy olyan rendszert, aminek segítségével a könyveket ilyen körülmények között is el tudtuk juttatni az olvasókhoz. Ekkor derült ki igazán, hogy az internet mekkora segítséget tud adni a korszerű könyvtári szolgáltatások folyamatos biztosításához az intézmények bezárása esetén. Szolgáltatásaink jelentős részét áttettük az online térbe, lehetőséget biztosítottunk az internetes könyvrendelésre, hasznos és fontos információval láttuk el olvasóinkat, facebook oldalunkon is tartottuk a kapcsolatot a könyveink iránt érdeklődőkkel. A megrendelések alapján könyvcsomagokat állítottunk össze, és átvételi pontokat alakítottunk ki. Így például a Somogyi könyvtár központi épülete előtt is és a fiókkönyvtáraink bejáratainál is zajlott a könyvek átadása. Ennek volt köszönhető, hogy nem csökkent jelentős mértékben a kölcsönzött kötetek száma. Természetesen nem tudtunk minden szolgáltatást megfelelő szinten biztosítani, de új lehetőségeket kínáltunk használóinknak, online játékokat, videókat, könyvajánlásokat készítettünk és tettünk elérhetővé. Az újabb erőpróba aztán 2022-ben következett. Már annak az évnek elején éreztük, hogy várható az energiaárak elszabadulása, ami be is következett, s végül országszerte közintézmények bezárásával járt a drasztikus mértékben megemelkedett rezsiköltségek miatt. A Dóm téri központi épület és 9 fiókkönyvtár bezárása után három fiókkönyvtárunk maradt nyitva Szegeden: az Északi városi, a rókusi és az odesszai könyvtár szolgálta az olvasókat. Emellett 7 helyen alakítottunk ki ideiglenes könyvkölcsönző pontot annak érdekében, hogy olvasóinknak ne kelljen nagy távolságokat megtenni a könyvek kölcsönzéséért. Az évek során kiépített kiváló partneri kapcsolatoknak köszönhetően rövid idő alatt sikerült helyet szerezni és megszervezni ezeknek a pontoknak a működtetését. Lehetett könyvet kölcsönözni a szegedi vasútállomáson, a Nemzetiségek Házában, oktatási intézményekben, kábel tv szolgáltatónál, de például Tápén egy kiskereskedő boltjában is lehetőséget kaptunk arra, hogy tudjanak az olvasók a könyveinkből válogatni. Ezek mellett immár nagy tapasztalatokkal rendelkezve működtek újra az internetes könyvigénylések. A központi épület mellett található könyvátvevő automatánkba kért kérések éjjel-nappal átvehetők. Ebben az időszakban kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a könyvállományunk semmilyen kárt ne szenvedjen, folyamatosan ellenőriztük a hőfokot és a páratartalmat, szellőztettük az épületet. Rendkívüli feladatok gyors megoldását, azonnali döntéshozatalokat, folyamatos újratervezést követelt mind a két válsághelyzet, de úgy érzem, sikeresen megoldottuk a feladatainkat.

– Említenék egy harmadik, az irodalom szempontjából mindenképp válságosnak nevezhető jelenséget is, mégpedig azt, hogy az olvasás, a könyv egyre inkább háttérbe szorul az emberek életében. Mintha a mobiltelefonos információvadászat, a televíziós sorozatok elrabolnák az emberek kevés szabadidejét is az olvasástól. Meglátszik ez a könyvtár látogatottságán is?

– Talán meglepően hangzik, de mi igazán nem tapasztaljuk az olvasás iránti igény csökkenését. 2022-ben mintegy 20 ezer olvasó 312 ezer kölcsönzését regisztráltuk. A látogatóink száma is emelkedő tendenciát mutat, 600-700 ember tér be naponta a központi könyvtárunkba és a fiókkönyvtárainkba. Természetesen ez nagyban függ attól, hogy milyen programokat kínálunk. A kölcsönzött könyvek számának alakulásában közrejátszik, egyebek mellett, a gazdasági helyzet is. Gondolok itt arra, hogy a könyvek árai nagyon megdrágultak, és sokan döntenek úgy, hogy nem veszik, hanem kölcsönzik a könyveket. Az érdeklődés pedig sokirányú, de leginkább a klasszikusokat, a történelmi és családregényeket keresik a kölcsönzők, de szívesen olvassák a mai magyar szerzőket, a könnyed, szórakoztató műveket. Érdemes megemlíteni, hogy a könyvtárat használók mintegy 70 százaléka nő, az olvasás ma már sokkal kevésbé köti le a férfiakat a mi tapasztalataink alapján. Persze mi is teszünk azért, hogy minden korosztály számára vonzóvá tegyük az olvasást. A gyakran elhangzó vádra, miszerint a fiatalok nem olvasnak, azt válaszolhatom: gyerekként nagy az olvasási kedv, majd 13-14 éves korban sokan félreteszik a könyvet, őket kell visszahódítanunk. Ennek érdekében igyekszünk minél több olyan programot szervezni, ami leköti a kamaszok érdeklődését is. A Stefánián található fiókkönyvtárunk könyvkínálatát, rendezvényeit már kifejezetten úgy állítottuk össze, hogy ez a korosztály vonzó otthonra leljen benne. De sajnos látnunk kell még egy elkeserítő országos adatot is: az emberek fele vallja be, soha nem olvas semmilyen könyvet.

– Mit tesz a Somogyi-könyvtár az Ön vezetése mellett annak érdekében, hogy amennyire csak lehet, megőrizze a könyvek kultuszát a digitális világban?

– Az olvasás népszerűsítésére a korszerű technika minden fontosabb eszközével élünk. Honlapunkon naponta frissítve közöljük az információkat arról, milyen új könyvek érkeztek, könyvajánlóink segítik az eligazodást a frissen hozzánk került, de a régebbi kiadványok között is. De legalább ennyire fontosnak tartjuk a személyes kapcsolattartást. Számos olvasást népszerűsítő programot tartunk, gyakoriak és kedveltek az író-olvasó találkozóink. Közel két évtizede minden évben nagy sikerrel hirdetjük meg a Könyvkirály olvasásnépszerűsítő vetélkedőnket, amelyre általános iskoláskorú gyerekeket várunk. Fiókkönyvtárainkban olvasóklubok működnek, nyáron olvasótáborokat szervezünk a diákoknak, a nyári vakáció alatt rendszeresen hirdetünk foglalkozásokat. A családokat közös könyvtári programokat szervezünk szinte minden szombaton. Kedvelt az a „Szegeden divat az olvasás” című sorozatunk, amelyben szegediek mesélnek legnagyobb könyvélményeikről. A könyvvel való megismerkedést nem lehet elég korán kezdeni, a baba-mama programjaink ebben segítenek a szülőknek. A könyves környezetben tartott, élményalapú tanulást segítő foglalkozásaink nagyon sikeresek, számos iskola él ezzel a lehetőséggel Szegeden is, és a megyében is. A foglalkozásokon technikai eszközök, a gyerekek által kedvelt „kütyük” segítségével dolgoznak fel meséket, történeteket a diákok. Az elmúlt négy évtizedben magam is több projektet indítottam el és koordináltam a könyvtárban. Ilyen volt például az Olvasó Ifjúság mozgalom, a Nagy könyv országos olvasásnépszerűsítő program, a Kulturális Örökség Napok rendezvényei, a Múzeumok (Könyvtári) Éjszakája. Emellett hét olyan Európai Uniós pályázat előkészítésében és lebonyolításában is részt vállaltam, amely könyvtárunk fejlesztését szolgálta.

– Ez a munka igencsak sikeres lehet, hiszen a Somogyi két jelentős díjat kapott az elmúlt évtizedekben. Erről is szívesen hallanék, de azt is kérem, hogy mutassa be, tulajdonképpen milyen számok jellemzik ma a könyvtárat. Hány kötet gazdája a Somogyi, mennyi alkalmazott szolgálja napjainkban az olvasókat, mekkora költségvetéssel dolgozik az intézmény?

– Valóban nem maradt maradtak jutalom nélkül könyvtárunk erőfeszítései. A Minősített Könyvtár címet, a sikeres minőségbiztosítási rendszer kialakításért 2017-ben nyertük el, majd 2019-ben a Könyvtári Minőségi Díjjal ismerték el munkánkat. Mindkét pályázatot projektvezetőként koordináltam. Ami pedig a Somogyi Károly könyvtárat számokkal bemutató adatokat illeti: jelenleg a központi és 13 fiókkönyvtárunkban 127 munkatársunk dolgozik, és 2023-ban 800 millió forintos költségvetésből kell ellátnunk tennivalóinkat, amely összeget fenntartónk, Szeged Megyei Jogú Város önkormányzata biztosítja.  Mivel megyei könyvtárként is működünk, 39, ötezer fő alatti településsel kötöttünk szerződést, amelynek keretében mi biztosítjuk náluk a könyvtári szolgáltatásokat.

– Munkája elismeréseként újabb öt évre elnyerte a Somogyi könyvtár igazgatói posztját. Milyen terveket fogalmazott meg a következő évekre?

– Mindenekelőtt arra törekszem kollégáimmal együtt, hogy a meglévő, immár mintegy egymilliós könyvállományt tovább bővítsük. Emellett a már jól bevált és sikeres programokat továbbra is folytatni szeretnénk. Gondolok itt például a gyerekkönyvtári vetélkedőkre, a robotika programra, amely feldolgozhatóbbá teszi a kisebbek számára az olvasmányélményeiket. Nagyon szeretném, ha kis közösségeink, amelyekből már több mint 30 működik a könyvtárainkban, továbbra is olyan lelkesedéssel folytatnák a munkájukat, mint eddig tették. Hogy csak néhányat említsek: a Somogy-könyvtár Íróklubja, a Siketek és Nagyothallók Klubja, a Társasjáték Klubunk, Baba-mama csoportjaink tevékenysége minden szempontból elismerésre méltó. Szolgáltatásaink továbbfejlesztésének alapja az olvasói igények minél szélesebb körű megismerése, figyelembe vétele. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hagyományos könyvtári szolgáltatások együtt fejlődjenek a korszerű, technikai alapokra épülő lehetőségekkel. A XXI. századi könyvtárral szemben elvárás, hogy az intézmény legyen az alkotás helye, adjon lehetőséget a tapasztalatszerzésre, inspiráljon, biztosítsa a tanuláshoz szükséges feltételeket és legyen a helyi közösségek találkozóhelye is. Mindezek figyelembe vételével zajlik fiókkönyvtáraink folyamatos megújulása, a központi könyvtár közösségi tereinek korszerűsítése, funkcionális átalakítása. És ne feledkezzünk meg a digitalizációs programról sem, amelynek keretében leginkább a Szegedhez, Csongrád vármegyéhez kötődő helytörténeti, az itteni történéseket bemutató kiadványokat igyekszünk az interneten is elérhetővé tenni. Az újságok közül a Délmagyarország és a Szeged folyóirat korábbi számait már elérhetik az érdeklődők, de reményeim szerint a Szegedi Napló és a Szegedi Híradó régi számai is folyamatosan felkerülnek a világhálóra. Könyvtárunk ebben az évben ünnepli megnyitásának 140 éves évfordulóját, 2024 júniusában pedig a Dóm téri épületbe való átköltözés 40 éves ünneplésére készülünk. A Dóm téri épületünk 40 éves, korszerűsítése, energiatakarékos szempontú átalakítása nagyon időszerű lenne, de a mai gazdasági helyzetben erre kevés lehetőséget látunk.

Megjelent a folyóirat 2023. októberi számában