Kosztolányi-Németh Marianna: MADÁCH 201 – Az ember tragédiája maga az ember?
Orth István kiállításáról
Szólt Isten: „Alkossunk embert, aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak.[1]
Több, mint 160 éve született Madách Imre Az ember tragédiája című munkája. A több kiadást megélt mű 2023-ban az író születésének 200 éves évfordulója alkalmából új köntösben, Orth István illusztrációval gazdagítva a Kriterion, valamint a Honterus Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kötethez készült illusztrációkból MADÁCH 201 címmel kiállítás tekinthető meg 2024. március 13 – április 13. között a Somogyi-könyvtár alagsori klubjában.
Orth István nem csak, mint illusztrátor jelenik meg itt, hanem mint könyvtervező is. Egy könyv általában úgy születik, hogy előbb megírják, majd illusztrálják. Orth István elmondása alapján itt pont az ellenkezője történt, megihlette őt a falanszter szín, elkészítette az illusztrációkat, majd ehhez kerestek kiadót. Több kép is született, vegyes technikával, majd lavírozott tusrajzzal, végül metszetek kerültek ki kezéből. Különleges absztrakt, geometrikus elemekkel kifejezett szürrealista stílusa néhol örvénylik, néhol ritmikus lüktetésén keresztül hallani a tömegek zaját, mindezt úgy, hogy sokszor minimál jellel fejez ki egy – egy részletet. Képei beszédesek, egyesítve az illusztrációkészítés több fajtáját. Megjelenik benne a szöveghű képi megfelelő, a kor – amiben játszódik a történet, illetve a gondolatok is kirajzolódnak előttünk.
Az irodalomban többször tapasztalhattuk már, hogy írók olyan imaginációkat vetettek papírra, melyek később nyers valósággá változtak. Számos ilyen példával találkozhatunk Verne Gyula műveiben is. Madách azonban nem csak tárgyakat álmodott meg, hanem prófétaként az ember jövőjét vizualizálta, a lehetséges végkifejletet. Ádám szemén keresztül vezet bennünket végig az emberiség lehetséges végzetéhez, világának végéhez. Lucifer az, aki Ádámmal láttatja az álomképeket, Lucifer az örök kétkedő, s egyben valamikori fényhozó. Számára Ádám elbukása önigazolás lenne, a teremtő nem mindenható, az teremtmény ellenszegülhet, a teremtett világ illúzió csupán s a vég nem elkerülhető. Az ember önmagát fogja elpusztítani?
Hány fél világvége van? (…) Vagy az, hogy vége van a Földnek, az egész planétának, vagy pedig az élővilágnak, vagy a civilizációnak. És itt lépett képbe a falanszter… Madáchnak a nagysága nem csak az, hogy visszafele nézett a történelemben és végigvezette Ádámot a történelmi korszakokon, hanem előre is nézett… a falanszter tulajdonképpen neki a jövője volt, nekünk a jelenünk. A falanszter a homo digitalisnak, az automatizálásnak, a globalizációnak, az elembertelenedésnek a megvalósulása. A falanszter után jön a világ vége… [2]
A következő szint az űr szintje, amikor Ádám már nem bírja tovább a Földön, mikor pedig visszatérnek a Földre, itt találják a bizonyos értelemben vett világ végét, a civilizáció végét. Mert az ember túlélheti, de radikálisan más életkörülmények között kell tovább élnie.
És ez az igazi tragédia, minden küzdelem és minden vívódás tulajdonképpen a fókának a függvénye, azért van a címlapon a fóka. Enni vagy nem l/enni.[3]
Sokan tengődtök-é még e vidéken?
Sokan bizon, többen, mint ujjamon
Számíthatok. – Szomszédaimat, igaz,
Agyonverém már mind, de hasztalan,
Mindég kerülnek újak, s oly kevés
A fókafaj. – Ha Isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,
S több fóka.[4]
Ádám folyamatosan megmérettetik, Isten engedi. S aki a végzet gyümölcsét leszakította – Éva, ő az, ki végül az önarcába, önlelkébe és jövőjébe bámuló Ádámot a haláltól megmenti. Éva, az anya, mert már van miért élni, az élet virága méhében gyökeret vert, belőle új nap, remény fakad.
Ébredj hát Ádám, álmod véget ért[5]
S mi lesz holnap, ha a nap újra kél? Lesznek még állatok, lesz még természet, ahol minden élő együtt elfér? Lesz még ember, olyan ki emberért, állatért, teremtet világért emberséggel és céllal küzd és bízva bíz.
Hány fókányi van még hátra emberiség?
Megjelent a folyóirat 2024. áprilisi számában
Jegyzetek
[1] 1Mó 1:26
[2] Orth István
[3] Orth István
[4] Madách Imre: Az ember tragédiája
[5] Madách Imre: Az ember tragédiája