Pándi Tímea: „Aki csak az alkotásból élhet, az valóban ritka nagy mázlista” – Interjú Poroszlay Gergővel

A Fiatal képzőművészek a Somogyi-könyvárban elnevezésű kiállítássorozat az SZTE JGYPK Rajz- művészettörténet Tanszék és a SZTE-BTK Filozófia Tanszék együttműködésében valósult meg az elmúlt hónapokban. A programsorozat lényege, hogy lehetőséget adjon a két tanszék hallgatóinak a kiállítások szervezésére: mind művészi-, mind kurátori munkafolyamtokba való szárnypróbálgatásokra. Ennek apropóján beszélgettem Poroszlay Gergővel, akinek festményeiből válogatott gyűjteménye nyitotta meg a négy kiállítást felvonultató eseménysorozatot. Az interjúban a 46 éves művész kiállított festményeit, alkotói stílusát, jövőbeli terveit és a festészettől való eltávolodásának, majd visszatalálásának útját jártuk körbe.

– A kiállított alkotásaid milyen témában készültek, mit tükröznek?

– A csendet, a nyugalmat, az állandóságot tükrözik. Ezek természet alapú képek, így sok közülük látvány alapján, egész pontosan a Tatai-tó partján készült. A hely hangulatát próbáltam átadni a képekkel. Sokat szoktam természetben festeni, így van olyan, amit konkrétan a tó partján festettem meg. Sok időt töltöttem/töltök ott, meg nyilván szép hely is, ezért inspirált.

– Miket szoktál a leginkább megörökíteni?

– Főleg látvány és élményalapú festészet, amit én csinálok, szóval igazából mindent, ami megtetszik. Gyakorlatilag minden inspirál, az is, ha kinézek az ablakon. Például ma reggel éppen láttam, ahogy besüt az ablakon a nap, a lépcsőházban, arról készítettem pár fotót és most azon dolgozom. A festményeim alapja mindig valamilyen látvány, ami időközben átalakul, meg elvarázsolódik, ahogy készítem, de mégis az ötleteim forrásai valós dolgokon alapulnak. A leggyakrabban talán a Tatai-tó ihletett meg, meg amit az ablakomból láttam. Amik pedig nem látvány alapján készülnek, azok is bennem elraktározott helyszíneket, vagy élményeket ábrázolnak.

– Elraktározott, korábbi emlékeket is megörökítesz. Mennyi időt ölelnek fel ezek a munkák?

– A kiállított alkotásaim 3 év gyűjteményének a lenyomatát képezik, amiket több száz kép közül válogattam össze. Ha most kellene ezeket összeválogatni, valószínűleg más darabokat választanék. A festményeim elkészítési ideje darabonként változó. Valamelyik fél óra alatt készült, de van olyan is, amit nem fejeztem be, hanem visszatértem hozzá és tovább folytattam. Ilyenkor van, hogy több napig, vagy hétig tökéletesítgetem. Bár relatív, hogy mennyi idő alatt készül el egy alkotás, mert ha úgy vesszük, folyamatosan készül, hiszen én is fejlődöm, festményről festményre.

– Volt olyan, amin kimondottan sokat dolgoztál egy művön, amely végül a kedvenceddé vált?

– Amiket én készítek, azok főleg akvarellek, így technikájukból és méretükből adódóan nem sok munkaórás festmények. Ha aktívan dolgozom valamin, egy-két nap alatt elkészül. Így nincs olyan, amin kimondottan sokat dolgoztam és ezért nagyon kötődöm hozzá. Mindig az a kedvencem, amit aktuálisan készítek. Vannak olyanok, amiket korábban festettem és büszke vagyok rájuk, ezért is állíttattam ki párat belőlük. Kimondott, nagy kedvencem azonban nincs.

– Hogyan kaptál lehetőséget, hogy kiállítsák a festményeidet?

– Képi ábrázolás szakon tanulok az SZTE-n, levelezőn, a Juhász Gyula pedagógusképző rajztanszékén. A tanszék és könyvtár között pedig van egy összeköttetés, hogy akik kijutottak OTDK versenyre, azokat felkérik egy-egy kiállításra. Ez egy hagyomány. Így kaptam én is lehetőséget, hogy a Somogyiban kiállítsák a képeimet.

– Ez az első alkalom, vagy már volt korábban is lehetőséged bemutatni a műveidet?

– Gyerek- és kamasz koromban foglalkoztam képzőművészettel, rajzszakkörökbe jártam, volt is két önálló kiállításom. Utána ez abbamaradt teljesen, másfele sodort az élet és húszon évig nem is foglalkoztam vele. Most 46 vagyok. 4 éve döntöttem úgy, hogy újrakezdtem és azóta maximális erőbedobással alkotok. Folytatni kezdtem a rajzszakköröket is. Az egyetemen pedig van lehetőségem részt venni csoportos kiállításokon, mint amilyen ez is. Illetve most lesz a Reök-palotában a Táblaképfestészeti Biennálé, ahova beadtam egy akrill képet és legnagyobb örömömre ki is fogják állítani.

– Hosszú évekig nem foglalkoztál festészettel. Mi miatt kezdtél bele ismét?

– Egyszerűen elkezdett újra érdekelni. Ebben biztosan közrejátszik az is, hogy volt egy súlyos betegségem, ami miatt újra szerettem volna kezdeni.

– Szeretnél a jövőben is ezzel foglalkozni?

– Örülnék, ha nekem is sikerülne, csak ebből megélni, viszont ez még a jövő zenéje. Ez egy kiválasztott út, nagy szerencse kell hozzá. A festészetet viszont mindenképpen folytatni szeretném. Szeretnék továbbra is kiállításokon részt venni. Alapvetően ezt itthon képzelem el, de ha kapnék egy jó ösztöndíjat, nem zárkóznék el külföldtől sem. Tervezem elvégezni mellé a tanári szakot is, hogy legalább ilyen formában tudjak ezzel foglalkozni. A legtöbb festőművész általában tanít is, hogy meg tudjon élni. Aki csak az alkotásból élhet, az valóban ritka nagy mázlista.