Pándi Tímea: „Azt mondták, ha elkészül a társasjátékom, mindenképpen kérnek belőle”– Interjú Dinók Nórával

A Fiatal képzőművészek a Somogyi-könyvtárban kiállítássorozatának keretén belül beszélgettem Dinók Nórával. Az első kiállítós alkotó, gyermek- illusztrációkból álló tárlata kapcsán a téma iránti érdeklődését, inspirációi forrását, alkotói stílusát és jövőbeli, társasjáték készítési és mesekönyv illusztrálási terveit jártuk körbe.

– A kiállításod a Mezei Mesék címet kapta. Mi hívta életre, hogy ebben a témában alkoss?

–  Az alkotások középpontjában a természet, a gyerekek és a játék állnak, ezért Mezei Mesék a címe. A kiállított darabokat egy egyetemi kurzus feladata hívta életre. Társasjáték design-t kellett újra tervezni. A legtöbben francia kártyát választottak, ezért gondoltam, hogy én valami mást szeretnék készíteni. Így jött a mesekönyv-illusztrációk ötlete, ugyanis közel áll hozzám ez a téma. A társasjáték tervem vázlatainak megtetszett a hangulata, ezért jött az ötlet, hogy tovább viszem ezt és ebben a témában és stílusban megpróbálok illusztrációkat is létrehozni.

–  A kiállított munkáid gyermek illusztrációk. Mi inspirálta a mesék és a társasjátékok iránti érdeklődésed?

–  Ez érdekes, mert mi otthon kiskoromban nem igazán játszottunk társasjátékokkal. Négyen vagyunk testvérek és többnyire veszekedés volt a vége. Egyetem alatt szerettem meg igazán a társasjátékokat, ugyanis a kollégiumban nagyon sokat játszottunk. Sok társasjátékot ismertem és tanultam így meg, hiszen a kollégiumnak is sok társasa volt. Ennek eredményeként elkezdett érdekelni a világuk és én is elkezdtem őket gyűjteni. Érdekelt, hogy hogyan készítenek el egy társasjátékot. Rájöttem, hogy elég bonyolult megtervezni, viszont nagyon tetszett, hogy egy külön kis világot tudnak illusztrálni mindegyikhez.

–  Milyen technikával készültek?

–  A kiállított alkotások mind digitális illusztrációk, amik Ipaden készültek. Kezdetben ceruzával rajzoltam, de az egyetem második, vagy harmadik évében beszereztem egy Ipadet. Pár tanárom biztatott, hogy illenének hozzám a digitális illusztrációk. A barátaim nagyon támogatók voltak ebben, nekik is küldtem munkákat és biztattak, ami sokat segített. Miután már gyakorlottabb lettem benne, nagyon megtetszett ez a technika. Találtam is egy programot, ami lehetővé teszi, hogy ceruzával készítsek vázlatot, majd vízfesték hatással dolgozzam át. A kiállított darabok is így készültek. A digitális illusztrálás sok technikát megenged, ráadásul idő, valamint a kevesebb hibázási lehetőség szempontjából is megkönnyíti a munkámat.

–  Más témában és stílusban is szoktál alkotni?

–  A digitális alkotáson kívül nagyon szeretek még festeni is. A festményeim témája is más, ilyenkor csendéleteket készítek. Ezt egyetemi kurzusok keretén belül kezdtem el, de rájöttem, hogy szeretem csinálni, szóval szabadidőmben is foglalkozom ilyesmivel. Szeretek portrékat is készíteni, meg tájképeket, de ezeket már digitális formában. Ezek inkább realisztikusak, mint meseszerűek, de kellettek ahhoz, hogy át tudjam alakítani a realisztikusan megtanult formákat meseszerű ábrázolássá.

–  Mi ad alapot ezekhez az ábrázolásokhoz?

–  A neten szoktam ötletet meríteni, fotók vagy más emberek illusztrációi alapján. Ezeket nem feltétlenül referenciaként használom, csak a hangulatot próbálom megörökíteni, amit átadnak. Legtöbbször az ebből elinduló ötletek, mindig újabb ötleteket szülnek. Inspirációként szolgál még Bill Watterson, akinek megvan az egyik könyve. Itt egy interjú olvasható vele, hogy hogyan alkot. Az ő alkotásának középpontjában is figurák vannak, ami mellett nagyon szépen ábrázol természetet is. A munkáinak hangulata is alapul szolgált a társasjátékomhoz. Emellett néha az utcára is ki szoktam ülni és a körülöttem lévő dolgokat örökítem meg. Ilyenkor szeretek vicces dolgokat momentumokat, embereket vagy szobrokat lerajzolni. Ezeket füzetbe szoktam elkészíteni, ami így hangulatos folyamat.

–  Voltak már korábban kiállítva alkotásaid?

–  Kisebb kiállításokon vettem már részt, de ez volt az első nagyobb, ahol több munkámat is be tudtam mutatni. Néha a tanszéken válogatnak be hallgatói munkák közül, amiket kitesznek a falra, így került be néhány munkám. Emellett az IMDK-nak is volt egy kisebb kiállítása, ahol szerepelt alkotásom. Itt a többi hallgató is meg tudta nézni a versenyre beadott műveket. Az első ilyen nagyobb volumenű kiállításom azonban ez volt. Egy másik szaktársammal egy időben volt ugyan a kiállításunk, de teljesen külön műveket mutattunk be.

–  Első kiállítós alkotó vagy. Nem volt nehéz a folyamat?

Az elején eléggé izgultam és el voltam veszve. Ennek az volt az oka, hogy azt sem tudtam pontosan, hogy hány művemet és konkrétan miket lenne érdemes kiállítani. Stresszeltem ennek a megtervezésén, valamint, hogy minden időben elkészüljön, de az eredmény miatt abszolút megérte. Úgy szerettem volna összeállítani, hogy minél jobban meg tudjam magam mutatni, hogy mire vagyok képes. Nagyon sok vázlatom volt ebben a témában, így nehéz volt őket összeválogatni. Nagyon fura érzés volt látni a megnyitón, hogy az érdeklődők megnézik közelről a munkáimat, elolvassák az önéletrajzomat és érdeklődnek az alkotásaim mondanivalója iránt. Mindez új élmény volt, de nagyon jó érzés.

–  Hogyan reagáltak az emberek, milyen volt a fogadtatás?

–  A kiállításon viszonylag sok emberrel beszélgettem, akik odajöttek gratulálni. A résztvevők közül a legtöbben ismerőseim voltak, de volt olyan is, akit egyáltalán nem ismertem és odajött kezet rázni. Örültem neki, mert sok olyan visszajelzést kaptam, hogy másokban is saját gyerekkori emlékeket idézett fel a kiállítás. Az egész tematika erre épült, így külön örömmel töltött el, hogy a visszajelzések szerint, sikerült kellemes emlékeket felidézni a közönségben. Olyan kérdések is érkeztek, hogy mesekönyvekhez készíthetnék-e illusztrációkat. Ezen kívül egy tervezetet is kiállítottam, amire azt mondták, hogy ha elkészül a társasjátékom, akkor mindenképpen kérnek belőle. Ezek a visszajelzések szintén nagyon jól estek, hiszen ilyenek szerepelnek egyébként a jövőbeli terveim között is.

–  Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Jelenleg negyedéves vagyok, tanári szakon, így először mindenképpen szeretnék diplomát szerezni. Rajztanárként szeretnék elhelyezkedni, ami mellett tudnék saját munkákkal is foglalkozni. Szeretném befejezni a társasjátékomat, aminek a tervezetét kiállítottam, mert szeretném vinni országos versenyre is, meg ennek bemutatni a prototípusát is. Örülnék, ha megvalósulhatna nagyobb saját kiállításom is, már vannak is ötleteim, hogy milyen tematikája lehetne, meg miket tennék ki. Szeretném bemutatni több ötletemet is a jövőben. Nagy álmom továbbá mesekönyvet is illusztrálni.