Kiss Ernő: Minerva baglyáról

Lengyel András, Szeged egyik legkiválóbb irodalomtörténésze 2025-ben kettő, ill. három új kötettel is bővítette a magyar irodalomtörténeti kiadványok sorát, egyben saját életművét is. Még alig két hónapja, hogy bemutattuk a „Más gyertyát gyújtva…” – Lengyel András 75 éve című kötete, mely jeles szerzők 27, Lengyel András munkásságát, egy-egy kötetét méltató–elemző írását, bibibliográfiát és számos életrajzi fotót, könyvcímlapot közzétéve köszöntötte az Ünnepeltet (Csongrád Megyei Népművelők Egyesülete, 2025, közreadó: Kiss Ernő); s mintegy két héttel a könyvpremier után már kezünkben tarthattuk Lengyel András két jelentős kötetbe szerkesztett, igen értékes esszégyűjteményét. A szerző egészen különleges írásait válogatta e két kötetbe. olyanokat, melyek témái, de különösen kifejtéseik nemigen találhatók meg más forrásokban, hogy csak a legextrémebbeket említsük: Bali Mihály hóhér önéletrajzi levele, A „néger smokk” dala, A „görénykurzus”, Solti Hermin „nyelvbotlása” stb.

A jelen recenzió adekvát minősége érdekében a recenzens rendhagyó megoldást választott: szó szerint idézi a Minerva baglya II/1. kötete Előzetes jegyzet a könyv olvasásához című fejezete egy részét, ennél pontosabbat, jobbat ugyanis képtelenség volna írni:

„A Minerva baglya című könyvem (2022) anyaga két vonulatba rendeződik. Egyik barátom nehezményezte e megoldást, mondván, az anyag külön–külön homogénebb lenne, s mivel úgy is készül már a folytatást – minek kétszer adni ugyanazt a kettősséget. Nem lenne jobb két, önmagában egynemű kötet? E fölvetésben van némi igazság, hiszen, mintegy szavait demonstrálandó, csakugyan itt van máris az újabb, ugyancsak kettős szerkezetű könyv, a Minerva baglya II. De utólag is, a kritikát megfontolva is, úgy gondolom, indokolt a szerkezeti kettősség. Nem valami alkalom szülte, „véletlen” heterogenitás jelenik meg így a könyvben, hanem egy mélyebb összefüggés ad jelt magáról. A két párhuzamosan futó vonulat ugyanis minden fölszíni, tematikai különbség ellenére, sőt éppen azok által, nemcsak kiegészítik és ellenpontozzák egymást, de, s ez a döntő, a mélyben össze is tartoznak. Ugyanabból a történelmi talajból hajtanak ki, ugyanarra a világra reflektálnak, ugyanannak az ellentmondásrendszernek a (más-más nézőpontból való) tapasztalatát mondják ki. A világ sokféleképpen való megjelenése pedig a modernitásban már nem az esetlegesség vagy önkény, hanem törvényszerűség. A modernitás alapjellegzetessége ugyanis, hogy megsokszorozza és egyúttal szét is dobja az emberi aktivitás lehetőségeit, más–más szerepbe, s így más–más szerepben való megszólalásra predesztinálja aktorait. Hogy ki melyek szereppel azonosult, az persze lehet egyéni adottságokból és élettörténeti esetlegességekből adódó „véletlen”, horribile dictu: a „tehetség” dolga, de maga a szerepkészlet, amelyből „választani” lehet, és amely azután meghatározza az egyén kognitív esélyeit is, már előzetesen adott. S még akkor is így van ez, ha az egyén – fölismerve bizonyos alakuló mozgásokat – maga éppen az adott szerepkészlet módosításában, szélső esetben átalakításában találja meg saját, igazi szerepét. A módosítás maga is történeti előfeltételezettségű esély vagy új korkényszer.

E könyv vegyesnek látszó vonulata próbafúrások sorozata. Látszólag össze nem tartozó dolgok kerülnek bennük fölvázolásra, s e témákat utólag sem lenne helyes egységesíteni, hézagaikat önkényesen kitölteni. De azt célszerű leszögezni, ezek a tanulmányok vármennyire is különböznek egymástól, ugyanabból az életvilágból hozzák fölszínre saját „kőzetmintáikat”: adatokat és összefüggéseket. Együtt, ha nem is hézagtalanul, elég sok oldalról mutatják meg ezt az érdekes és végső soron összetartozó életvilágot. S e könyv egyik célja éppen ennek a mélyben gyökerező összekapcsolódásnak az érzékeltetése. Ami ezek a próbafúrások fölszínre hoznak e világról, az e próbafúrások nélkül fölismerhetetlen maradna.”[1]

Talán ezen, a Minerva baglya II/1. kötetéből kiragadott részlet is érzékelteti a tanulmánygyűjtemény szubsztanciáját. Természetesen teljesebb képet kapunk, ha a teljes bevezető fejezetet elolvassuk, amit a recenzens minden szempontból ajánl: Lengyel András a tudományosság és precizitás maximális szem előtt tartása mellett olvasmányosan, helyenként szinte már szórakoztatóan ír. Érdemes ezért „próbafúrásait” – melyek sokkal többek, mint „próbafúrások” – megismernünk, követni a szerzőt – ahogyan ő írja kötetei alcímében – „a késő modern gondolkodás” történetének izgalmas feltárása során.

Lengyel András: Minerva baglya II. Újabb tanulmányok a késő modern gondolkodás történetéhez. II/1. Észlelések és reprezentációk. II/2.A „kései” József Attiláról, Csíkszereda–Szeged, Státus Kiadó, 2025.

Megjelent a folyóirat 2025. decemberi számában

Jegyzet

[1] Lengyel András: Minerva baglya II/1. 6–8. o.