Apró Ferenc: A Karácsonyi könyvek kincsei

2. rész

Az első részt folyóiratunk tavaly decemberi számában olvashatta az érdeklődő. Azzal zártuk, hogy a 20. század elejéig a Szegedi Napló tíz (1892–1901), míg a Szegedi Hírdó öt Karácsonyi könyvet adott ki (1897–1901).

Néhány év elteltével, 1908-ban két újságíró szerkesztésében és kiadásában jelent meg Szegeden hasonló címmel összeállítás. Ezt már nem ajándékba adták, egy koronáért árusítottták. A vállalkozó páros Kézai Simon (valójában Pászor József, 1884–1962) és Kuszkó Dezső (1885–1914) volt. Jó érzékkel, biztos ízléssel hozták létre a tartalmában legerősebb Karácsonyi könyvet. Verset kértek Juhász Gyulától (Valami nagy…), a Szegedről pár hónapja elkerült Babits Mihálytól (Tisza hídján, Olvadás), és Móra Ferenctől (Pusztuló kert, Novemberi éj, Amint éjféli órán). Adott írást Tömörkény (Förgeteg a kompaktornál) és Cserzy (A tanú). Károlyi Lajos Erő, élet, művészet címmel a festészetről vallott gondolatait osztotta meg. A város legnevesebb színésznői is helyet kaptak, talán a kötet jobb kelendősége végett: Felhő Rózsi (Az első lépés), Tóvölgyi Margit (Mikor én még közönség voltam), K. Hegyi Lili (Lámpaláz), Fodor Ella (Emberek világa – színészek világa). Ismert volt többi szerző is, többek között Szigethy Vilmos, Balassa Armin és Balassa József.

A kötet meglehetősen ritka, jómagam Szegeden két példányról tudok. Domokos László ismertette a Szeged és Vidéke december 25-i számában. A könyv végén levő hirdetések a kutatók kincsesbányái: Uránia filmszínház, Misi Zsiga beszélőgépe, Kertész Gyula paprika kereskedése, Hungária fényírda stb.

A Délmagyarország év végi illetménykötetei 1925-ben indultak (Ajándékkönyv, Almanach). Karácsonyi könyv először 1929-ben jelent meg, a szépirodalmi részben Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, Surányi Miklós, Zilahy lajos, Tápay-Szabó László és Gallovich Tibor írásaival. 

Utánuk kisebb szakácskönyv található, sok étel elkészítésének a leírásával: a halpaprikás az ötven évvel korábbi paprikás hal, mai elkorcsosult nevén: halászlé.

Az 1931. évi kötetben Herczeg Ferenc, Karinthy Frigyes (A szobalánynak udvarolnak), Kosáryné Réz Lola, Terescsényi György, Szekula Jenő, ifj. Hegedűs Sándor, Somlyó Zoltán (A nagy paraszt), Berkes Imre és Somogyvári Gyula írásai voltak.

A lap 1932. évi Karácsonyi könyvének éke Móra remeklése az aranyleletről (Mi van a föld alatt?). 

Ehhez társul Ruszkabányai /Hoffmann/ Elemér (1901–1973) kisregénye (Agyagtaposók) és Szalay László prózája. Liebmann Béla egész oldalas hirdetése (optika, fényképészeti kellékek) a kiváló fotóművész anyagi lehetőségeire utal…

A lap 1933. évi ajándékkötetének túlnyomó részét Török Sándor, Dormándi László, Ruszkabányai Elemér, Molnár Ákos és Hegyaljai Kiss Géza írásai adják.

A Délmagyarország 1935. évi Karácsonyi könyvének szerzői – többek között – Kosztolányi Dezső, Farkas Antal, Török Sándor és Szigethy Vilmos.

Az 1937. évi kötet címlapját Buday György tervezte, néhány vonallal is kellő téréreztetést adva. Az ez évi Karácsonyi könyv szépirodalmi része sok rövid,változatos írással teli (próza,vers) – a szerzők neve nélkül…  A költő játszik című rövid írás a Szakolcára vetett Juhász Gyuláról szól (55–56. o.)

1941: Erdély újra a miénk! – olvasható Kopasz Márta nagy beleérzéssel készített borítékrajzának a tetején. Lent: 1941, és: A Délmagyarország karácsonyi ajándéka. A szerzők többsége is a hazatért (1940. augusztus 30.) földről való: Katona Jenő, Gyallay Domokos, Babay József (vers), Csányi Piroska, Tersánszky J. Jenő (Az arany rozsdája), Csurka Péter, Berey Géza, Kalmár Maron Ferenc és Volly István (Katona-népdalok Horthy Miklósról).

A Délmagyarország 1942. évi Karácsonyi könyve igazi meglepetéssel szolgál: ebben jelent meg Szigethy Vilmos Szegedi Kis Lexikon című munkája. Betűrendbe állított szellemességek, fricskák, csúfondáros gondolatok, azaz az első szótárregény. Idézek belőle:

Annales. Jelentett valamit a a régi rómaiak életében is, nálunk Juhász Gyula adott a szónak jelentőséget az Anna-verseivel. Szegény jó Juhász Gyula állandóan Anna-lesen volt, akárhol járt is Sárvári Nusi.

Halfőzés. A legkényesebb szegedi téma, mindenki jobban ért hozzá, mint más, háziasszonyok halálra vannak sértve, ha nem dicséred meg a halpaprikásukat. A főzési receptjét élő ember még nem tudta megállapítani. Legalkalmasabb mégis az, amit öreg halász felelt arra s kérdésemre, hogy meddig kell főzni? Csak addig, mondta, ameddig megkívántatódik, mert ha tovább főzik, szétesik.

Vajas Jóska. Ritka kultúrájú és egyéniségű alsóvárosi kisgazda, sok közéleti előkelőségnél járatosabb volt a történelemben. Mikor gazdasági főtanácsossá akarták kinevezni, kézzel–lábbal tiltakozott ellene: „Jól is venné ki magát, – mondta – hogy mikor este jövök haza a földrül, utánam kiáltsák: Most fuvarozza a méltóságos úr a trágyát.”

Szigethy élvezetes szellemi röppentyűit teljes egészében közöltem a Szögedi olvasókönyvben (1998). Nincs nyoma, hogy a Délmagyarország 1934-ben 36-ban, 38-ban 39-ben és 40-ben adott volna az előfizetőknek karácsonyra ajándékkönyvet.

A Szegedi Új Nemzedék („keresztény, nemzeti, politikai napilap”) kétszer jelentetett meg Karácsonyi könyvet. (A többi naptár volt.) Az 1930. évi kötet a vásárhelyi Bibó Lajos regénye, a Kétlelkű szerelem tölti meg. (17–131. lap.) Sok kutató kedvencei a múlt idéző, adatgazdag hirdetések: Krier Rudolf (egyenruha szabóság), Kurucsev Sándor (divatáruház az Aranyharanghoz), Puh Vilmos (petróleum gázlámpa), Scheich Antal (első szegedi lóhúscsarnok), Tisza Lajos körúti László áruház (rövidáru, cipő, esernyő stb.), Rókusi Dísztemetkezési Vállalat (Kossuth sgt. 27.) és Bruckner testvérek (vasáruház).

Az 1931. évi kötetet ma is érdekes írásai: Hogyan él a pápa? (Heigl László), A csanádi egyházmegye rövid története (aláírás nélkül), Út a magasságok felé (Dobay Gyula regényrészlete), Orosz földön (Iván Mihály háborús emlékei), Pokol Ferenc tizedes (Székely Molnár Imre), végül az Erdélyből átszökött Dávid Magyar József verse és prózája.

Az 1925-ben indult Szegedi Napló a sorjázó naptárok között egyszer adott ki Karácsonyi könyvet (1927). A kötet visszanyúl a kalendáriumi hagyományokhoz (Százesztendős jövendőmondó, Az elmúlt év története, Humor, A múlt esztendő halottai.). A nevesebb szerzők: Lőrinczy György (A mankók), Buday Árpád (Ahogy mi diákoskodtunk), Szigethy Vilmos (Napáldozat a régi kúrián), Jávorka Ferenc (Törő Piri tűzugrása). Aláírás nélküli cikkek: Erdélyi mágnások, Rózsa Sándorról a fia. Verset adott Szávay Gyula, Fekete József, Rab /Rozmanith/ Géza és Tollas Béla.

Ezzel a végére is értünk a 20. század szegedi Karácsonyi könyveinek. A Szegedi Friss Újság nem állt be a sorba, minden évben családi nagynaptárt adott ajándékul az előfizetőinek. Tekintélyes példányszámban, ezekből maradt fönn a legtöbb. Ami első olvasásra is szembetűnő: sok volt a szerző, ám többségük neve mára elhalványult…

Megjelent a folyóirat 2025. decemberi számában