Szakáts Máté: Az alsóvárosi ellenforradalmi dombormű története sajtóforrások alapján

A Horthy-korszakban Szegeden több ideológiai témájú köztéri alkotást is állítottak. Ezek közül talán a legismertebb a Nemzeti Megujhodás Emlékműve, amit 1930-ban a Dóm térrel együtt adtak át és amire legtöbben csak Horthy-domborműként hivatkoznak. Voltak azonban ennél kisebb alkotások is mint pl. az Antibolsevista Emlékmű (1938)[1] vagy az alsóvárosi Népkör falán lévő ellenforradalmi plasztika (1937)[2]. Talán a legkevésbé tárgyalt ilyen alkotás pedig az alsóvárosi Mátyás templom egykor volt ellenforradalmi domborműve.

Mussolini márvány ajándéka

1936 végén Szegeden dr. Bokor Pál elnökletével újraindította működését az 1919-ben alapított Antibolsevista Comité (a továbbiakban ABC).[3] A szervezet egyik első akciójaként kezdeményezte, hogy állítsanak emléket a Szegedről kiindult ellenforradalomnak. Bokor 1936 decemberében levelet írt a budapesti olasz nagykövetségen keresztül Benito Mussolini olasz kormányfőnek, akitől a létesítendő szegedi emlékműhöz márványadományt kért.

Válasz hiányában az ABC elkészíttetett egy kisebb méretű emléktáblát, amit 1938. május 7-én avattak fel a nagykörúton az akkor Horthy Miklós nevét viselő negyvenhatos laktanyaépület bejárata előtt. Az alkotás emléket állított a vörös őrség 1919. május 7-i lefegyverzésének.

Éppen az avatóünnepség napján számolt be a Délmagyarország arról, hogy Mussolini válaszolva Bokor levelére tíz köbméter monrupinoi márványt ajánl fel az ellenforradalom szegedi emlékművének felállításához. A hír az ABC vezetését váratlanul érhette, minden esetre jelezték, hogy az olasz kormányhoz fordulnak azzal a kérdéssel, hogy hasonló tematikájú alkotáshoz is felhasználhatják-e az anyagot. Első ötletként felmerült, hogy egy a budapesti Hősök terén álló ismeretlen katona emlékművéhez hasonló alkotást készíttetnek belőle a Széchenyi térre.[4]

1938 decemberének elején érkezett a hír, hogy Bokor címére eljuttatták a tíz köbméternyi olasz márványt. A Délmagyarország ekkor úgy fogalmazott, hogy az ABC Szeged városával együtt „a bolsevista ellenes gondolat és a doberdói olasz-magyar dicsőség megörökítésére méltó emlékművet akar felállítani.”[5] Az olasz nagykövetség pedig engedélyezte, hogy a márványt az eredeti kéréstől eltérő alkotáshoz vegyék igénybe.[6] Egy későbbi, 1943-as újságcikkből kiderül, hogy a tetemes súlyú kő Bokor kérésére, jobb hely híján Szeged város anyagraktárában került elhelyezésre, így a település vezetése saját értelmezése szerint jogot formálhatott a hasznosításával kapcsolatos döntésekre.[7]

1939 áprilisában aztán új terv fogalmazódott meg a márvány felhasználását illetően. Ekkor egy városházi értekezlet keretében tárgyalták dr. Tukats Sándor főispán elképzelését, mi szerint a nemzeti hadsereg megszervezésének huszadik évfordulójára a városnak Horthy Miklós lovasszobrot kellene állítania. Hóman Bálint kultuszminiszter hasonlóképpen szorgalmazta, hogy Szeged emeljen emlékművet erre az alkalomra. A javaslat arról szólt, hogy egy olyan bronzszobrot létesítenének, aminek talapzatához felhasználják az olasz márványt. A posztamensen két reliefet is szerettek volna elhelyezni, melyek közül az egyik a nemzeti megujhodás elindulását, a másik pedig a Felvidék visszatérését ábrázolta volna. A gyűlésen az alkotás helyéül felmerült a Gizella tér (a mai Aradi vértanúk tere) és a Dugonics tér is. A részt vevők azonban ekkor nem jutottak véglegesen dűlőre a helyszínt és a kivitelt illetően sem.[8]

A Horthy-emlékmű körüli kérdésekre május 6-án tértek vissza, amikor is díszközgyűlés keretében került elő az ügy. Ekkor döntés született arról, hogy 1940 tavaszán, Horthy Miklós kormányzóvá választásának huszadik évfordulóján Szeged városa szobrot állít, aminek helyszínéül kijelölték a Széchenyi teret. A közgyűlésen elfogadott rendelkezésben azonban kikötötték, hogy az alkotás elkészítésére szánt százezer pengőt a város egy hasonló eszme jegyében működő intézmény alapítására is költhette.[9] Az utóbbi kitétel nagyon fontos mivel ettől kezdve a szegedi gondolat jegyében felállítandó Horthy-szobor ügye háttérbe került. A város vezetése helyesebbnek látta, ha a húsz éves jubileumról inkább egy új körtöltésen belüli lakótelep felépítésével emlékezik meg, ami a Horthy Miklós-város (közismertebb nevén Horthy-telep) nevet kapta.[10] A telep felépítése 1940 őszén indult meg, átadására pedig 1942 áprilisában került sor.[11]

A Horthy-szobor felállítása ugyanakkor nem merült teljesen feledésbe. Többször felmerült, hogy azt a Horthy-telepen valósítsák meg.[12] Erre azonban nem került sor a háborús vereséget követő politikai változások végett.

Ezek után adódhat a kérdés, hogy mi lett a sorsa Mussolini Szegednek adományozott márványának. A kőanyag nagy részének felhasználására ugyan csak a második világháború után kerülhetett sor, de annak egyötöd részét még a háború vége előtt az eredeti rendeltetéséhez nagyon hasonló elképzelés mentén hasznosították az alsóvárosi Mátyás-templomban.

Az alsóvárosi ellenforradalmi dombormű

1939-ben Schneider Vencel az alsóvárosi ferences szerzetesek rendházfőnöke arra kérte Szeged városát, hogy a beérkezett olasz márványból két köbmétert bocsássanak a rendelkezésére, hogy abból az alsóvárosi Mátyás-templom bejáratánál két oszlopon megörökíthessék az ellenforradalmat. A két márványoszlopon egymással szemben egy-egy domborműt kívántak elhelyezni. Az emlékmű gondolata abból indult ki, hogy 1919-ben Zadravecz István és Gömbös Gyula vezetésével a Mátyás-templomban kezdődött meg az a szervezkedés, amely elvezetett az ellenforradalom kibontakozásához.

A város vezetése 1939 novemberében értesítette Schneidert, hogy kiutalják a kért két köbméter anyagot, mivel a tervezett alkotás gondolata teljes egészében megfelel az olasz fél kívánalmainak is. Dr. Pálfy József polgármester intézkedett róla, hogy a köztisztasági hivatal a márványt az alsóvárosi templomhoz szállíttassa.[13]

A munkálatokkal Schneider, Parobek Alajos festőművészt és Heksch Nándor István ötvöst bízta meg. A két művész jól ismerte a Mátyás-templomot, a ferencesek ugyanis műtermet biztosítottak nekik ott és időnként megbízásokat is kaptak. A munkafolyamat során Parobek megfestette a kért kompozíciót, amit utána Heksch vörösrézlemezbe kalapált.[14]

A dombormű hátteréül szolgáló márvánnyal beborították a templom bejáratánál lévő előtér két oszlopát. A pillérek egymásra néző oldalain egy-egy 160*80 cm-es fülkét alakítottak ki, melyek pont szemben voltak egymással. Mindkettőbe egy-egy rézből készült plasztikát terveztek behelyezni. Az ellenforradalomnak emléket állító darabot a templomba belépve a bal oldali oszlopba szánták. A dombormű központi figurája Zadravecz István, egykori rendház főnök volt, amint egy emelvényen, kereszttel a kezében feltüzelő beszédet mond az előtte egybegyűlt tömegnek, melyben Szeged ismertebb közéleti alakjai is feltűntek. Egymás mellett sorakozik Tukats Sándor főispán, Pálfy József polgármester, Széchenyi István kormánybiztos, Pálfy György kultúrtanácsnok, Tóth Imre kormányfőtanácsos, valamint a szegedi ellenforradalmi megmozdulás több ismert személye, köztük például maga dr. Bokor Pál is.[15] A háttérben látható volt az alsóvárosi Mátyás-templom, illetve egy a sötét fellegeket megtörő fénysugár, melyben Nagy-Magyarország és Szűz Mária alakja tűnt fel. Utóbbi jelenet az ellenforradalom győzelmét volt hivatott szimbolizálni, ami e pillanatban kapott lángra Szegeden. Az alkotás feliratai a következőek voltak: „Az Úr 1919. évének emlékére itt hála-adót rójatok a segítő Nagyasszonynak, ki az istentelenség és hazátlanság fertőjéből kimentette hazánkat.”, „Itt áldotta meg seregeink s zászlónkat, hogy azok majdan újból díszítsék a Kárpátokat. Itt gyújtott hitet-reményt a fiak és menekültek szívében – így lett <civitas solis> Szeged a kommün éjjében.”[16]

Az alkotás 1941 nyarára készült el, az avatási időpontot pedig június 15-re tűzték ki. Az ünnepségre a ferencesrendi plébánia meghívta a szegedi ellenforradalom egykori résztvevőit is, akiket a sajtó nyilvánosságán keresztül is igyekeztek tájékoztatni az eseményről. A programot a helyi és az országos lapok is előre közölték.[17]

Az avatóünnepség június 15-én reggel 9 órakor vette kezdetét hálaadó szentmisével, amit Zadravecz István nyugállományú tábori püspök celebrált. A tudósítások alapján az ünnepségen megjelentek többek között az ellenforradalom egykori szereplői mellett a város vezető tisztségviselői, továbbá társadalmi egyesületek, intézmények, iskolák elöljárói és nagyszámú érdeklődő közönség. A mise után az egybegyűltek körmeneten vettek részt, amelyen az oltáriszentséget Zadravecz püspök vitte baldachin alatt. Közben leventezenekar egyházi énekeket játszott. A menet 11 óra körül ért vissza a templom bejáratánál felállított zászlókkal és drapériákkal díszített emelvény elé, ahol megtartották a beszédeket. Az első felszólaló dr. Bokor Pál volt, akit Zadravecz István követett. Utóbbi megszólalását követően megáldotta az emlékművet, amit ezek után dr. Tóth Béla polgármester-helyettes adott át Schneider Vencelnek, a ferences rend gondozására bízva azt. A hivatalos átadó után a polgármester-helyettes is beszédet mondott, amit Schneider köszönő szavai követtek. Az ünnepség zárásaként a leventezenekar eljátszotta a Himnuszt, majd a meghívottak díszebéden vettek részt az alsóvárosi kultúrházban.[18]

A „A kegykép föltalálása”-dombormű felállítása és az ellenforradalmi-plasztika utóélete

1942. március 25-én felavatták az ellenforradalmi emlékművel szemben a „Szegedi Segítő Szűz kegyképének megtalálása”-domborművet, vagy közismertebb nevén a „A kegykép föltalálása”-t. Ez szintén 160*80 cm-es vörösrézlemezből készült és hasonlóan a másikhoz Parobek Alajos és Heksch Nándor István közös műve. Az alkotás ahogyan a nevében is van a kegykép 1600-as évek végi megtalálásának jelenetét ábrázolja. Az előtérben halászok csónakjukból vetik hálójukat a Cseperka-patakba, miközben a keresztény csapatok elől menekülő törökök vágtatnak el előttük, és az egyik ló lábánál a vízből csodás módon emelkedik ki az épen megmaradt Fekete Mária-kép. A jelenet hátterében az alsóvárosi templom és a csodás esemény hallatán odagyűlt tömeg látható.[19]

Amíg a „kegykép föltalálása” ma is látható az alsóvárosi Mátyás-templomban, addig az ellenforradalmi-domborműnek csak üres fülkéje és alatta feliratának eltüntetésének nyomai hirdetik egykori létét. 1945 után ugyanis ismeretlen körülmények között eltávolították az alkotást[20]. Helyét ma hirdetőfelületként használják a ferencesek.

Megjelent a folyóirat 2026. januári számában

Jegyzetek

[1] Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, 1993. 206. o.

[2] Tóth Attila i. m. 206. o.

[3] Szegedi Friss Ujság, 1936. december 15. 3. o.

[4] A Mai Nap, 1938. május 12. 2; Aradi Közlöny, 1938. május 15. 10; Délmagyarország, 1938. május 7. 5-6. o.; Szegedi Uj Nemzedék, 1938. május 7. 3. o.

[5] Délmagyarország, 1938. december 6. 8. o.

[6] Délmagyarország, 1939. november 22. 4. o.

[7] Délmagyarország, 1943. augusztus 6. 4. o.

[8] Délmagyarország, 1939. április 4. 3-4; Szegedi Friss Ujság, 1939. április 4. 3; Szegedi Uj Nemzedék, 1939. április 4. 5. o.

[9] Délmagyarország, 1939. május 7. 3. o.

[10] Délmagyarország, 1940. április 5. 4. o.

[11] Délmagyarország, 1940. november 28. 3-4; Délmagyarország, 1942. április 5. 2. o.

[12] Délmagyarország, 1940. november 28. 3-4. o.

[13] Délmagyarország, 1939. november 21. 2. o.; Esti Ujság, 1939. november 22. 4; Szegedi Friss Ujság, 1939. november 21. 5. o.; Szegedi Uj Nemzedék, 1939.november 21. 5. o.

[14] Szegedi Friss Ujság, 1941. június 5. 5. o.

[15] Délmagyarország, 1941. június 17. 3-4. o.

[16] Pest, 1941. május 30. 4. o.

[17] Délmagyarország, 1941. június 15. 5. o.; Függetlenség, 1941. június 14. 5. o.; Pesti Hirlap, 1941. június 14. 6; Szegedi Friss Ujság, 1941. június 10. 5. o.

[18] Délmagyarország, 1941. június 17. 3-4. o.; Szegedi Friss Ujság, 1941. június 17. 2-3. o.

[19] Délmagyarország, 1942. március 21. 5. o; Esti Kurir, 1942. március 26. 11. o.

[20] Tóth Attila i. m. 207. o.