Hegedűs Réka: Ha egyszer Gordon Zsigmond nyomozni kezd…
Premier előtti vetítés és Budapest Noir közönségtalálkozó a Belvárosi Moziban
A Kondor Vilmos népszerű regényéből, Gárdos Éva rendezésében megvalósult Budapest Noir című film hivatalosan november 2-án kerül a mozikba, ám a szegedi közönség október 27-én nemcsak premier előtt nézhette meg a produkciót, hanem a film egyik szereplőjével, Anger Zsolttal is találkozhatott a Belvárosi Moziban.
A szegedi filmteátrum munkatársai nemes célt tűztek ki maguk elé, közönségtalálkozók szervezésével ugyanis már több ízben igyekeztek párbeszédet teremteni a filmkészítők és a mozilátogatók között. A Belvárosi Mozi így már vendégként köszönthette többek között a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve-díjjal jutalmazott Enyedi Ildikót a Testről és lélekről című alkotásával, a nagysikerű pszicho-thrillernek, A martfűi rémnek a filmvászonra álmodóit vagy éppen Hajdu Szabolcs Karlovy Varyban kitüntetett független filmje, az Ernelláék Farkaséknál is bemutatkozhatott már a Balázs Béla teremben.
A Kondor Vilmos, 2008-ban megjelent és hamar nemzetközi sikereket elérő regényéből készült film, a Budapest Noir a harmincas évek Budapestjét mutatja be egy bűnügyi újságíró, Gordon Zsigmond szemén keresztül, aki igazi szenvedéllyel próbálja kinyomozni egy fiatal lány halálának sötét részleteit, még annak ellenére is, hogy már a történet legelején kijelenti, hogy ő bizony a címlapsztoriban hisz és nem az igazságban. Csakhogy Gömbös Gyula halálának híre után senkit nem érdekel egy zsidó örömlány halála, így Gordonnak bele kell vetnie magát a korabeli alvilágba, ha meg szeretné fejteni a rejtélyt. Szerencsére a Berlinben zajló ördögi események egészen hazáig üldözik Gordon egykori szerelmét, Krisztinát, aki kompromittáló fotóival nemcsak segíti a nyomozást, hanem a politikusok és üzletemberek piszkos ügyeiről is lerántja a leplet.
„Sosem szerencsés összehasonlítani egy regény és a mozgóképes adaptáció történetábrázolását, hiszen egy film nézése közben egyetlen ember fantáziájának a megvalósulását láthatjuk viszont, egy rendező azonban soha nem tud olyan zseniális lenni, mint amilyen gazdagon szárnyal a fantázia, miközben egy regényt olvasunk” – mondta a Gellért Vladimirt alakító Anger Zsolt.
A közönségben felmerült a kérdés, miért nem fekete-fehérben forgatták le a filmet, hiszen a történelemre a régi fényképek és mozgóképek miatt hajlamosak vagyunk ilyen megvilágításban gondolni. A filmvilág pedig időről-időre próbál lenyűgözni minket ezzel a technikával, legutóbb nem is olyan rég, Török Ferenc 1945 című filmjének sikerült is elérnie azt, hogy egészen különleges filmélményt kapjon a néző a fekete-fehér képsorokon keresztül. A Budapest Noir kapcsán azonban tudatosan döntöttek a készítők a színes megvalósítás mellett, hiszen szerették volna a történelmi eseményeket a maguk valójában megmutatni, s közelebb hozni a nézőhöz a ’30-as évek Budapestjét, amelyről egyébként a történelemkönyvekben is kevés tény olvasható.
Annak ellenére, hogy a magyar főváros még számos épületében őrzi a ’30-as évek Budapestjének építészeti sajátosságait, a film alkotóinak mégsem volt könnyű dolga a korabeli hangulat megalkotásakor. Az emberek fejében ugyanis – főleg, aki naponta rohan a munkába ugyanezeken a járdákon – nagyon konkrét kép él egy nagyváros forgatagáról. A budapestiek pedig egy igazi történelmi város falai között élik a mindennapjaikat, s olykor észre sem veszik. Egy filmnek tehát, ami egy történelmi korszakot akar bemutatni – legyen az a ’30-as, vagy akár a ’70-es évek világa – el kell érnie, hogy a néző elvonatkoztasson a modern helyszínek látványvilágától, s el tudja ragadni a korabeli hangulat. Talán ez az oka annak, hogy a Budapest Noirban a panorámaképek mellett betekintést nyerhetünk a kis belső terekbe, a bérházakba, a szűk utcasarkokba, s ezáltal már-már úgy érezheti a néző, hogy maga is részese az eseményeknek.
Nem is olyan rég a magyar filmre még rossz szájízzel kellett gondolnunk, ugyanis az nem állt másból, mint gyenge vígjátékokból, papírszagú dialógusokból és betanult, élettelen párbeszédekből. Persze tisztelet a kivételnek! Mára ez az állapot a néző legnagyobb örömére megváltozni látszik. Sorra kapjuk az igényesebbnél-igényesebb magyar produkciókat, amelyek kezdik a nemzetközi színvonalat is megütni. Nem véletlen, hogy zsinórban másodjára is sikerült a hazai filmeseknek az Akadémia értékelése alapján az élmezőnyben végeznie, s Oscar-szoborral hazatérni.
„Színészként is öröm látni, hogy a magyar film elmozdult arról a szűk mezsgyéről, amelyen eddig lépkedett. Amíg Hollywood már profi szintre fejlesztette a látvány megteremtésének fortélyait és azt, ahogyan az embereket érdeklő kliséket mozgatja, addig Magyarország ezt még csak most tanulja, de jó látni, hogy egyre több minőségi zsánerfilm kerül a hazai mozikba.” – osztotta meg véleményét a közönséggel Anger Zsolt.