Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: Emelt fővel, nemes lélekkel az anyanyelvi kultúra és a honismeret szolgálatában

Kováts Dániel 90 éves

Vándoréveim arra tanítottak meg, hogy nem az anyagi, hanem a lelki, az érzelmi és a szellemi vagyon határozza meg boldogságunkat. (Dr. Kováts Dániel)

2019. december 2-án Miskolcon köszöntötték dr. Kováts Dániel irodalomtörténészt, ny. főiskolai tanárt közelgő 90. születésnapja alkalmából a Miskolci Akadémiai Bizottság dísztermében egykori kollégái, tanítványai, barátai, családtagjai és évtizedek óta tisztelői − szép, megható perceket átélve. Felvetődhet a kérdés, hogyan kapcsolja össze országunk észak-keleti és dél-keleti régióját egy tudós nyelvész-irodalmár, aki életének „csak” egyötödét élte Szegeden? Milyen ember lehet az, akinek személyes köszöntésére télvíz idején több száz kilométeres utazást is örömmel vállaltak egykori Csongrád megyei, szegedi munkatársai, ma is barátai? Miért érezték feltétlenül szükségesnek, hogy jelen legyenek életének ezen a jeles ünnepén? Azért, mert ez alkalommal nem elsősorban az országszerte ismert tudóst, a magyar anyanyelvi kultúra egyik legkiemelkedőbb istápolóját keresték fel, hanem egy mindenekfelett nagyra becsült EMBERT, aki 90. életévében, alkotó erőinek teljében olyan kötettel lépett a nyilvánosság elé, amely személyes életútján át mutatja be az átélt idők történelmi sorsfordulóit. Ez alkalommal ugyanis a méltató köszöntők mellett megtartották új önéletrajzi kötetének bemutatását, amelyet – minden jelenlévő örömére − jórészt ő maga mondott el a rá jellemző szerénységgel, finom humorral és némi meghatottsággal.

Vándorúton − Egynapi járóföld. Vándorlások az emlékek útján.
Kerülők, kanyarok, buktatók, emelkedők, lejtők. Stációk.

Kováts Dániel 1929. december 22-én Szlovákiában, Kassa közelében, Abaújnádasdon, nagyapja kúriájában született (ma Szlovákiában van, a Hernád völgyében). Édesapja ott gazdálkodott a család 200 holdas birtokán. Szerető népes családban nevelkedett, amely egész életére megteremtette benne az erkölcsi alapvetéseket. Nem sokkal az után, hogy falujuk 1938 őszén visszakerült Magyarországhoz, agrármérnök apja állami szolgálatba lépett, s Miskolcra került a családjával, ahol a megyeházán a gazdasági felügyelőség vezetője lett. A gimnázium alsó osztályait 1940 és 1944 között a kőszegi Hunyadi Mátyás katonaiskolában végezte, ahol fegyelmet, alkalmazkodást, tiszteletet, kitartást, magas követelményszintet tanult. A felső négy osztály elvégzése után a miskolci Lévay József református gimnáziumban érettségizett 1948-ban jeles eredménnyel. Ott fordult érdeklődése az irodalom felé tanárai, dr. Csorba Zoltán és Gyárfás Imre irányítása mellett. Első írásai az általa szerkesztett diáklapokban és a Nemzeti Parasztpárt Szeberényi Lehel szerkesztette miskolci hetilapjában, az Északi Szabad Szóban jelentek meg. A művelődési és társasági lehetőségek itt tárultak fel előtte. Érettségi után a budapesti egyetemre vezetett útja. Ez az önállósulás, az értelmiségi lét, az irodalmi szárnypróbálgatás, a közösségi élet felé fordulás időszaka. Szellemi értelemben mind feljebb és feljebb törekvés. Emelkedés. 1948-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait Budapesten magyar-angol tanári szakon, diplomáját azonban csak némi „kitérő” után (magyar nyelv és irodalomból 1957-ben, angol nyelv és irodalomból 1961-ben) kaphatta meg. Ugyanis 1951 nyarán gyökeres fordulatot vett élete: egyetemista barátaival otthon 5-6 példányban szerkesztett, a fiatalok vívódásait, útkeresését, az emberi élet célját, világnézettel kapcsolatos gondolatokat és verseket tartalmazó Eszme című „újságjuk” miatt letartóztatás, börtön várt rá. Politikai izgatás vádjával 8 hónapra elítélték, fizikai rabmunkát végzett Dobogókőn, ahonnan 1952 februárjában szabadult. Zuhanás után átmeneti szabad levegővétel várt rá.

Büntetése leteltét követően visszatérhetett a miskolci házból Miskolc-Tapolcára, átköltöztetett családtagjaihoz. Munkakeresés, majd fizikai munka vállalása következett, messze került a tanítás álmától. Hamarosan kitelepítették édesanyjával és nővérével, valamint több száz miskolcival együtt Hortobágyra, a Borsósi Állami Gazdaság büntetőtáborába. A Rákosi-rendszernek ezek az évei életének mélypontját jelentették. Kocsisként végzett munkájára azonban igyekezett pozitívan tekinteni, mint a korábbi nehézségeire is. A hatalmas térségben, a végtelen tájban bizonyos szabadságérzet képzetével erősítette hitét, bízva a helyzet jobbra fordulásában.

1953 nyarán szabadultak végre a kényszermunkatáborból. A Miskolchoz csatolt Pereces bányásztelepen, a 104-es számú bányaipari tanulóintézetben kezdett képesítés nélküli státusban nevelőmunkát végezni az egyetemen elvégzett három év bizonyítványa alapján, 1954-ben. Ez volt az első lehetősége a tanításhoz vezető úton. Ismét járhatott egyetemre, a magyar nyelv és irodalom szak folytatása lehetségessé vált. De a politika újra beleszólt életébe. Kanyarok, rejtőzés, kis megnyugvás: 1955-től taníthatott Zemplénagárdon, folytatódott az útja a tanári pályán. A világvégi kis faluban érezte meg igazán a tanítói munka örömét, a néprajzi és népművelői munka szépségeit, tapasztalta meg az emberek tiszteletét és megbecsülését. 1955-től négy évig taníthatott ott. Akkor ismerkedett meg élete párjával, Schneider Júlia tanítónővel, 1958-ban házasodtak össze. Három gyermekük és hét unokájuk született.

Élete a történelem viharaiban

Az első 3 évtizedet bemutató könyv olvasása közben különösen mély benyomást tesz az olvasóra a szerző korabeli naplójegyzeteiből és azok részletesebb megvilágításaiból feltáruló történelmi háttér egyedi jellegű bemutatása. Saját élményei útján megmutatja a Horthy-korszak nevelési céljait és módszereit, a II. világháborúnak a civil hátországban tapasztalható ellátási és közlekedési nehézségeit, az egyetemre bejutás korlátait, a származás és vallásgyakorlás, a hit miatti megkülönböztetéseket. A besúgók módszereit, a művelt emberek, egyetemisták, más nézeteket vallók, vallásosak elleni koncepciós pereket, a kitelepítéseket, a kényszermunkák körülményeit, a Rákosi-rendszer kádereit, a földönfutóvá tételt és azt, hogyan nyúltak az üldözöttek után és tették lehetetlenné elhelyezkedésüket, létbiztonságukat a hatalomban lévők.  Azoknak a sorsfordító időszakoknak az eseményei – úgymond – megedzették, de nem törték meg Kováts Dánielt. Családja, kitartása és hite segítségével végül megtalálta azt az utat, amelyre predesztináltatott.

A könyve kitűnő alap arra, hogy érzékeljük, hogyan hatnak a történelmi változások viharai a családi támaszt mindig magáénak tudó, magas etikai szintű, értékorientált személyiségre. Egyúttal példa arra, hogy az ilyen személyiség hogyan őrizheti meg önmagát emberhez méltatlan körülmények között is.

Szakmai kiteljesedése

Kivételes egyénisége, tehetsége, tudása előbb a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnázium katedrájára juttatta, ahol 1961-től kezdődően 13 évig tanított, nevelőmunkájával párhuzamosan szakirodalmi munkássága is kibontakozhatott. Majd 1974-től 1992-ig, 62 éves korában bekövetkezett nyugalomba vonulásáig 18 éven át a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola oktatója, négy évig főigazgató-helyettese lett. Feladata elsősorban a magyar nyelvészet és a beszédművelés oktatása volt, de részt vett az angol nyelvi képzésben, a honismereti szakkörvezető-képzésben és a népfőiskola újjászervezésében is. Bölcsészdoktori oklevelet irodalomtudományból a debreceni egyetemen szerzett 1979-ben. Elismert tagja lett több országos szakmai egyesületnek: az Irodalomtörténeti Társaság, Nyelvtudományi Társaság, Anyanyelvápolók Szövetsége, Honismereti Szövetség, Népfőiskolai Társaság, Kazinczy Ferenc Társaság, Magyar Comenius Társaság munkájának hosszú ideig meghatározó személyisége lett.

Rendszeresen publikált és publikál máig az irodalom, a nyelvészet, a művelődéstörténet, a honismeret különböző témaköreiből, de leginkább nevelőnek tartotta magát. Nem kötelezte el magát egyetlen szűkebb szakterület művelése mellett. Írt szaktárgyai módszertanáról, Sárospatak és Sátoraljaújhely múltjáról és jelenéről, kiadták nyelvművelő írásainak gyűjteményét, számos könyvismertetése jelent meg. A magyar írók közül Kazinczy Ferenccel, Tompa Mihállyal, Móricz Zsigmonddal foglalkozott leginkább, s mindig érdekelték a kultúra helyi hagyományai. A nyelvészeten belül a névtant művelte elsősorban. Az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségi tagja volt.

Szívesen vállalt érdeklődésének megfelelő feladatokat. Főként szerkesztői és szerzői feladatait teljesítette mindenkor hihetetlenül lelkiismeretesen; szerkesztette a Kazinczy Ferenc Társaság Széphalom című évkönyvét, a sárospataki főiskola Sárospataki Pedagógiai Füzetek című kiadványát, technikai szerkesztőként gondozta a Magyar Comenius Társaság Bibliotheca Comeniana című könyvsorozatát, rovatvezetője a Honismeret című folyóiratnak.

Az 1985-ben alakult Kazinczy Ferenc Társaság alapító elnöke 2009-ig, ma is elnökségének tagja. A társaság alapvető feladata irodalmi és tudományos kiadványok létrehozása. A Kazinczy életét és munkásságát bemutató írásokat, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, helytörténeti és néprajzi tanulmányokat tartalmazó évkönyveinek, a Széphalomnak szerkesztője és rendszeres szerzője volt 1991-től 2009-ig. Rendezvényei között emlékülések, kiállítások, előadások szerepelnek; országos és regionális konferenciáinak célja az anyanyelv ápolása, a népi értékek védelme és bemutatása. Igen jelentősek a megyében, illetve a határ túlsó oldalán szervezett szabadegyetemei. A Kazinczy Könyvtár sorozat közzé teszi névadója és kortársai elfeledett műveit; emléktáblák, emlékjelek állítását kezdeményezi; támogatja helyi művelődő közösségek, olvasókörök alakulását és működését. Évente kétszer Hírlevelében tájékoztatót ad ki. Mindez Kováts Dániel életművének is része.

Máig élő a kapcsolata sátoraljaújhelyi és sárospataki volt munkahelyével. A Magyar Nyelv Múzeuma Pásztor Emilnek a létesítésre tett javaslata óta szívügye, működése sikeréhez igen sokkal járult hozzá. A Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítványban is nagyon jelentős munkát végzett. A Kazinczy Ferenc Társaság elnökeként dolgozott a társaság népművelő, kultúramegőrző munkájáért, valamint a 2008-ban Sátoraljaújhely − Széphalomban megnyílt Magyar Nyelv Múzeuma létrehozásáért. A múzeumban három kiállítóterem, szemináriumi helyiség és 100 fő befogadására alkalmas színházterem is helyet kapott. Állandó kiállításai: A magyar nyelv múltja, jelene és jövője, A nyelvújítás, A magyar szó világa és időszaki kiállításai a Kazinczy Ferenc Társaság céljainak megvalósulását szolgálják.

Munkásságát sok kitüntetéssel, díjjal jutalmazták. A szívéhez legközelebb a Kazinczy-díj (1984), az Apáczai Csere János-díj (1991), a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés által adományozott alkotói díj (1993), a Lőrincze Lajos-díj (1999), a Köztársasági Arany Érdemkereszt (2003), a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozata (2014), a Rákóczi-lánc (2014), amely Borsod-Abaúj-Zemplén megye legnagyobb kitüntetése és az Arany Kazinczy-díj (2017) áll. Nagy megtiszteltetésként élte meg, hogy Sátoraljaújhely (1986), Sárospatak (1999) és Zemplénagárd (2001) díszpolgárává választotta. Megkapta a Toldy Ferenc-díjat, a Csűry Bálint emlékérmet (1981), a Munka Érdemrend ezüst fokozatát (1983).

2020-ban dr. Kováts Dánielt a Magyar Kultúra Lovagjává avatták, amely címet a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a kultúra területein huzamos ideje tevékenykedők elismerésére hívta életre. A cím Kováts Dániel irodalmi és a közművelődési teljesítményét ismeri el. A cím átadása egy „lovaggá ütés jellegű ceremónián” történik, jelképei a kard, a pajzs és a címer. Az elismeréshez érem és nyaklánc jár oklevéllel és ezüst kitűzővel. Az elismertek nevét bejegyezik a Kultúra Lovagjai Aranykönyvébe.

Az 1978-tól 2019-ig eltelt négy évtized alatt több mint 30 jelentős kötete készült el, de számtalan periodika, tanulmánykötet, folyóirat őrzi alkotói munkásságának kiváló írásait, valamint tanúsítja nagyszerű szerkesztői kvalitásait.

Anyanyelvünkért folytatott szegedi tevékenysége

Nyugállományba vonulása után 1993-ban költöztek feleségével Szegedre, hogy segítsenek öt ott élő fiúunokájuk nevelésében. Ez életformaváltással járt: kevesebb időt tölthetett a szakmai élet nyilvánosságában, többet dolgozószobájában az íróasztala mellett. Az írás és a szerkesztői feladatok mellett azonban hamar bekapcsolódott az Anyanyelvápolók szegedi csoportja munkájának támogatásába. Korábban is zsűrizett Szegeden, de miután szegedi lakos lett, azonnal hívták zsűri elnöknek a Kazinczy-versenyekre és az Édes anyanyelvünk versenyek Csongrád megyei döntőire. Minden évben vállalta ezt a felkérést. Kazinczy Ferenc szavaival vallotta meg a magyar nyelvvel kapcsolatos, szívből jövő vezérlő elvét. „A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője.” „A hazai nyelv a nemzeti szeretetnek legszorosb kapcsa még azoknál is, kiknek nemzete különböző részekre szaggattatott, s egy testet többé nem tészen.”[1]

Több mint egy évtizedig a szegedi Gábor Dénes Szakgimnáziumban szervezték meg Némethné dr. Balázs Katalin tanárnő vezetésével a Kazinczy-verseny megyei döntőit. Kováts Dániel többször is visszajött Szegedre zsűrizni 2011 után is, amikor már Budapesten lakott. A folyamat csak felesége betegsége és ápolása miatt szakadt meg. Szakmai hozzáértése, tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, hasznos értékeléseit szívesen hallgatták a diákok és tanáraik is. Odaadó munkájának is köszönhető, hogy Csongrád megye az utóbbi két évtizedben a legeredményesebb megyék közé tartozott az anyanyelvi versenyek országos döntőin.

Az Édes anyanyelvünk verseny különösen szívügye volt, hiszen az ő ötlete alapján indult el az egész versenysorozat. Mint Kazinczy Ferenc munkásságának kitűnő szakértője egész életében osztotta annak 1819-ben a nyelvújítási küzdelem vitáit lezárni kívánó gondolatát: „…mi ezt a nyelvet szeretni tartoznánk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna is, mert a mienk.”[2] 2009. október 16-án − a magyar nyelv évében − Sátoraljaújhelyen, az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny megnyitó ünnepségén a magyar nyelvi kultúráért tenni kívánó szervezetek képviselői Az év magyar nyelvőre kitüntető címet adták át dr. Kováts Dánielnek, az előadóként klasszikus rétori hagyományok követőjének, a Kazinczy-kultusz spiritus rectorának, a 25 éve alakult Kazinczy Társaság alapító elnökének. A címet olyan személyiség kapta, aki elismert főiskolai tanár, Abaúj és Zemplén megyék művelődéstörténetének kutatója, a sátoraljaújhelyi Kazinczy-versenyek szellemi gazdája.

Ez az országosan mindenütt elismert, nagyra becsült ember nem csak ott segített, ahol éppen élt, hanem minden évben összeállította a Csongrád megyei döntő feladatlapját, akkor is, amikor már Budapesten lakott. Szakmai tanácsaival hozzájárult a magyar nyelv napja alkalmából – az Anyanyelvápolók Szövetségének szegedi csoportja és a Gábor Dénes Szakgimnázium magyartanárai által – évente meghirdetett őszi anyanyelvi vetélkedők tartalmas, ötletes feladatainak összeállításához. A vetélkedő évről évre egyre népszerűbb Szeged és megyénk középiskolás diákjainak körében: mutatja ezt a résztvevő csapatok számának gyors növekedése – például 2016-ban 52 csapat, 2017-ben 78 csapat, 2018-ban már 100 csapat teljesítette az vetélkedő első fordulóját. Határon túli magyar középiskolák csapatai is csatlakoztak a színvonalas anyanyelvi vetélkedőhöz, a teljesítmények is mind jobbak lettek.

Kreatív szövegalkotás, szólások, közmondások felhasználása humoros szövegekben, kultúrtörténeti, nyelvtörténeti feladványok, anyanyelvi játékok tették szórakoztatóvá a vetélkedést, és inspirálták a diákokat nyelvi ötleteik, ismereteik kibontakoztatására. A magyar nyelv napjára a szegedi Agórába szervezett gálaműsor nemcsak a díjak ünnepélyes átadására volt mindig kiváló alkalom, hanem a tanárok és diákok személyes kapcsolatépítésén túl a magyar irodalom, a zene- és tánckultúra, sőt a népművészet néhány darabjának bemutatásával magas szintű kulturális élményt is nyújtott a házat megtöltő közönségnek. Mindez tökéletesen egybecseng Kováts Dániel mindenkori törekvésével, miszerint „A gyökereket, a helyi tudatot erősíti, ha megismertetjük az ifjúsággal a népélet jellemző vonásait, ha a hagyományos kultúra elemeit – a népdalokat, táncokat, gyermekjátékokat, a díszítőművészet elemeit – élővé tudjuk tenni egy adott közösségben, ha a tájnyelv egyes szemléletes fordulatait – szólásokat, közmondásokat, mondókákat, kiszámolókat – továbbra is használjuk.”[3]

Szakmai továbbképzéseken is segítette a magyartanárok munkáját, a nyári tanári táborok állandó előadója volt. 2011-ben Szegeden szervezték meg Némethné dr. Balázs Katalin vezetésével a szakkörvezetők továbbképző táborát, természetesen őt is hívták előadónak, és örömmel elvállalta a felkérést. 2020-ban is ígéretet kaptak a szegediek tőle, ha egészsége engedi, ismét jön a szegedi nyári táborba, de a Covid-járvány miatt ez a tábor elmaradt.

Kováts Dániel kitűnő előadással szolgálta anyanyelvünk ügyét a 2015-ben Szegeden megrendezett III. Országos határ menti és határokon átívelő „Anyanyelv és hagyomány” elnevezésű konferencián elhangzott Honismeret és anyanyelv című előadásával. Kiemelte, hogy „kihagyhatatlan a nyelv a nemzeti tudatból, szerves része a nemzeti hagyománynak és meghatározó jelentősége van magyarságunk megőrzésében.” Előadásában − többek között − foglalkozott a mai közbeszéd szintjével is. Véleménye szerint a nyelvhasználat nem lehet pusztán magánügy. Utat kell engedni a nyelvi törvényszerűségek érvényesülésének, de a társadalmi együttélés normáihoz is célszerű igazítani a nyelvi magatartást, a beszédkultúrát. Kötelesség megőrizni a magyar nyelv sajátos karakterét. Törekedni kell arra, hogy folyamatos legyen az igény a nyelvi kifejezésmód gazdagítására, árnyalására. Az anyanyelvi mozgalom – bár a múlt örökségét gondozza – a jelennek és a jövőnek dolgozik.

Kováts Dániel kiemelkedő anyanyelvművelő és hagyományápoló tevékenységéért a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület Nagy György-emlékplakettje kitüntetést kapta 2011-ben.

Évtizedei a honismereti mozgalomban

A honismereti mozgalomnak a kezdetektől máig munkatársa. Az 1950-es évek közepétől előbb Zemplénagárdon, azután Sátoraljaújhelyen rendszeresen vezetett honismereti jellegű iskolai szakkört. A sárospataki főiskolán megszervezte speciális kollégium keretében a szakkörvezetők képzését. Az 1980-tól 1989-ig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Hazafias Népfront keretében működő megyei honismereti bizottság elnöki tisztét töltötte be. Az 1990-es évek elején újjáalakult Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesületnek napjainkig megbecsült tiszteletbeli tagja. A Honismeret című folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként gondozza az Iskola és honismeret rovatot.

Dr. Kováts Dániel Szegedre költözése, 1993 óta aktív szegedi tagja volt a Csongrád Megyei Honismereti Egyesületnek mindaddig, amíg családja javaslatára Budapestre nem költöztek feleségével. Nagy érdeklődéssel fordult a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület tevékenysége felé, s ez hozzásegítette ahhoz, hogy otthon érezze magát hazánknak ezen a táján. A rendezvényekre szívesen ellátogatott, támogatta a Csongrád megyei honismereti tevékenységről írott cikkek megjelentetését a Honismeret című országos periodikában. A honismereti akadémiák állandó meghívottja volt, tartalmas, magas nyelvi szintű előadásaival méltán vívta ki az ország honismerőinek megbecsülését és szeretetét.

Az Országos Honismereti Szövetség 1993-ban Bél Mátyás Notitia Hungariae Emlékérem kitüntetéssel ismerte el áldozatos honismereti munkáját, 2010-ben pedig az 50 éves honismereti mozgalomban végzett tevékenységéért a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei és a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület közös javaslatára jubileumi emléklapot nyújtottak át neki a kőszegi honismereti akadémián.

Gazdag tapasztalataival segítséget nyújtott a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület közhasznú társasággá válásakor a dokumentumok megszövegezésében, a megyei elnökségnek a szegedi levéltárban tartott ülésein állandó meghívott tanácsadóként javaslataival jelentősen hozzájárult a szervezet jobb működéséhez.

Elolvasva a könyvét, sokkal mélyebben megismerhetjük őt, hiszen a megyei egyesület eseményein, rendezvényein – sajnos – nem volt idő és alkalom, hogy beszélgessünk életútjáról, irodalomtörténeti kutatásairól, legfontosabb tevékenységi területeiről. Tudtuk, hogy szívesen és rendszeresen részt vett a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1990-ben megalakult Csongrád megyei társulatának rendezvényein, nagyszerűen ismerte a megyei irodalmi élet kiemelkedő alakjait. Kazinczy Ferencről kiváló előadást tartott egyesületünk egyik rendezvényén.

Kiadványszerkesztői tudásáról, lektori éleslátásáról, hallatlan precizitásáról akkor kezdtünk tapasztalatokat szerezni, amikor egyesületünk 20 éves évfordulójára célul tűztük ki a Honismeret Csongrád megyében (1969-2011)[4] c. kötet összeállítását és kiadását. A 465 oldalas könyv születése közben nemcsak lektorunkként, hanem technikai szerkesztő munkatársunkként is nélkülözhetetlen, kiváló minőségű munkát végzett.

S bár 2011 nyarán egy feledhetetlen búcsúebéden elköszöntünk tőle, de Budapestre költözése után is egyesületünk örökös tiszteletbeli tagja maradt. Erről tanúskodik a számára készített egyedi díszoklevél.

E nagyszerű ember a 2011-ben megjelent évkönyvünk bemutatóján értékes útravalóval ajándékozta meg egyesületünk tagjait:

Az együttműködés, a »könyvcsinálás« szorgos heteiben – noha a vállalt határidő szorításában dolgoztunk – Kazinczy Ferenc 1824-ben leírt mondata jutott eszembe, aki szerint „Azon örömön kívül, amit maga a munka ád a dolgozónak, nem képzelhetni kedvesebbet, mint azt, hogy ezen az úton a jók barátokká lesznek.” Igen, a közös munka emberileg is közelebb hozza egymáshoz az azonos célokért munkálkodókat. Ezért érzem úgy, hogy a Csongrád Megyei Honismereti Egyesülettel való kapcsolatom, valamint e könyv készítésének hetei, hónapjai maradandóan szép emlékeim lesznek.

2011 után 2017-ig a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület még 3 komoly terjedelmű és tartalmú évkönyvének lektorálása és műszaki szerkesztése fűződik dr. Kováts Dániel személyéhez.[5] A nagy távolság ellenére – tapasztalataim alapján mondhatom − fantasztikusan tudtunk együtt dolgozni az évkönyvek megjelentetésén, én személyesen is rengeteg köszönettel tartozom neki értük. Kováts Dániel példaképemmé lett az igényes megfogalmazás, a tartalmi és nyelvi pontosság, a könyvszerkesztés világos logikája mellett a munkatársi türelem, empátia, az önfeláldozásig is eljutó segítőkészsége tekintetében. De a rengeteg szerkesztői munka közben akkor még arról semmit nem tudtam, hogy milyen életutat járt be, amely Szegedig vezetett.

Most e különleges című, sok-sok fotóval, verssel és korabeli dokumentummal gazdagított önéletrajzi kötet által betekintést nyerhettem életének első harmadába, amely olyan városok és falvak színterein, olyan körülmények között játszódott, amelyek mind meghatározó módon formálták személyiségét, sorsának alakulását.

Ezeknek a sikeres éveknek az emlékeit – remélhetőleg – a további életrajzi kötetekből ismerhetjük meg majd, akkor bizonyára még részletesebben megírja szegedi életének fontos mozzanatait is, hiszen Szegeden is rendületlenül dolgozott a honismeret és az anyanyelvi kultúra kiteljesedéséért.

A miskolci születésnapi ünnepségre érkezett sok-sok egykori tanítványa és kollégája, a vele együtt dolgozó munkatársak, barátok szerte az országból nemcsak tisztelettel és szeretettel, hanem hálás rajongással is mondtak köszönetet a Tanár Úrnak rengeteg munkájáért és mindazért, amit emberileg és szakmailag kaptak tőle. Megtiszteltetés és öröm, hogy ismerhetjük ŐT. Könyvét olvasni pedig megrendítő és felemelő élmény.

Kováts Dánielt élete során sok megpróbáltatás, sok családi bánat érte. Őt ismerve, és számtalan kötete, tanulmánya és cikke után ezt a könyvét elolvasva biztosak lehetünk abban, hogy pedagógusként, kutatóként, irodalomtörténészként és íróként, az arra érdemesekért tenni akaró emberként emelt fővel, nemes lélekkel, mindig a kultúra, a tudomány és az emberi értékek gyarapításának célját követte. Ez az ő útja, amelyről barangolásai során sohasem tért le, bármilyen akadályokon kellett is túljutnia céljáig. Életbölcsessége, emberi tartása, alkotó ereje megőrzendő, követendő érték.

Megjelent a folyóirat 2021. májusi számában

Jegyzetek

[1] Dr. Kováts Dániel: Honismeret és anyanyelv. In: Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2013-2015. Szeged, 2015. 93. o.

[2] Uo.  99. o.

[3] Uo. 98. o.

[4] Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna és Gergelyné Bodó Mária (szerk.): Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XXXIX. Felelős kiadók: Blazovich László és Biernacki Karol. Szeged, 2011.

[5] Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna és Gergelyné Bodó Mária (szerk.): A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011-2012. Tanulmányok Csongrád megye történetéből, XLI. Felelős kiadók: Blazovich László és Biernacki Karol. Szeged, 2013.; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna és Gergelyné Bodó Mária (szerk.): A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2013-2015. Tanulmányok Csongrád megye történetéből, XLII. Felelős kiadók: Blazovich László és Biernacki Karol. Szeged, 2015.; Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna és Gergelyné Bodó Mária (szerk.): A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2016-2017. Tanulmányok Csongrád megye történetéből, XLVI. Felelős kiadók: Blazovich László és Biernacki Karol. Szeged, 2018.