Hegedűs Réka: A Gulág sápadt tébolyán

A vorkutai munkatábort megjárt Karig Sára verseit dolgozza fel a róla készült film, amelyet Bubryák István, a film producere és forgatókönyvírója mutatott be a Somogyi-könyvtárban.

Bubryák István Somogyi-könyvtárban tartott filmklubja már bejáratott törzsközönséggel rendelkezik. December 4-én, a Gulág Emlékbizottság támogatásával elkészült, a Gulág sápadt tébolyán című filmet tekinthette meg a közönség, amely a szegedi kötődésű Karig Sárának, a vorkutai munkaszolgálata során írt verseit dolgozza fel, Radó Gyula rendezésében.

Bubryák forgatókönyvíróként és producerként a most bemutatott film mellett még további két, a Gulág Emlékbizottság által támogatott produkció elkészítésében működött közre. Elsőként A tábornok és a díva címmel Karády Katalin és Ujszászy István titokzatos szerelmét mutatták be a negyvenes évek Magyarországán, majd pedig az Apám emléke – Görnyedtem grúz gulágon következett, a bajai származású írónő, Jankovics (Sarok) Éva Az ötödik napon című regényének feldolgozása, amelybe az író édesapja naplójának részleteit is belefűzte. A Gulág sápadt tébolyán a sorban a harmadik pályázatnyertes film, amelynek különlegessége, hogy az idős és a fiatal Karig Sára szerepében Nagy Annát, valamint Huszárik Katát, vagyis anyát és lányát láthatjuk. A Karig által, a munkatáborban írt versek mellett, Zinner Tibor és Stark Tamás történészek szakkommentárja által felsejlik az a korszak, amelyben lágerekbe hurcoltak számtalan ártatlan embert; valamint archív felvételeken keresztül maga Karig beszél életének erről a szakaszáról, valamint a Gulág utáni éveiről is: „Én már tudom azt, hogy a börtön és a láger nem a legszörnyűbb, ami az emberrel történhet. Az egyetlen szörnyű, ami az emberrel történhet, az, ha nem tud sem tükörbe, sem önmagába nézni.”

Karig Sára neve talán sokak számára ismeretlen, annak ellenére is, hogy szegedi kötődése vitathatatlan. A leginkább műfordításairól ismertté vált Karig, bajai értelmiségi családba született. Szülei mindketten pedagógusok voltak: „Apámat nem érdekelte, ki honnan jött, demokratikus felfogása volt, a zene kapcsolta össze az emberekkel. Orgonált a városi zsinagógában, a református, az evangélikus, a katolikus, a pravoszláv templomban. Ő maga evangélikus volt; ez a legliberálisabb a protestáns vallások közül.”- nyilatkozott édesapjáról egy interjúban. Az elemi iskolából lázadó egyénisége miatt – nevezetesen azért, mert visszaadta a körmöst egyik tanárának – kicsapták, így magántanuló lett, nem sokkal ezután pedig már Németországban képezte magát az angolkisasszonyoknál. Középiskolás és egyetemi éveit is Szegeden töltötte, s a Buday György által vezetett Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának a tagjaként többek között abban is óriási szerepe volt, hogy jó barátja, Radnóti Miklós irodalmi pályája elindult. Radnóti mellett szoros barátságot ápolt Szent-Györgyi Alberttel, Nelli nevű lányával, valamint annak későbbi férjével, Libik Györggyel is, aki az ellenállásba is beszervezte.

Tanulmányait nemsokára Angliában folytatta, ahol egyetemre járt, nevelőnőként dolgozott, valamint tovább mélyítette nyelvtudását. Hazatérve a Salgótarjáni Gépgyár Váci úti telephelyén kapott munkát, mint angol-német levelező, ekkor kötött barátságot Justus Pállal, aki megismertette Karigot a szociáldemokrata eszmékkel, 1943-ban pedig hivatalosan is a párt tagja lett. 1944-ben embermentő tevékenységbe kezdett, a Svéd Vöröskereszt gyermekosztályán került kapcsolatba Raoul Wallenberggel, valamint Asta Nielssonnal, Per Angerral és Valdemar Langlettel, akikkel együttműködve számos zsidó származású kisgyermek, katonaszökevény és hadifogoly életét mentette meg.

Karig Sára életének egyetlen percét sem élte házasságban, ennek ellenére nyolc alkalommal kötött névházasságot, hogy segítse a háború üldözöttjeit, s Budapest tíz különböző kerületében tartott fenn albérletet, hogy menedéket nyújtson számukra. 1946-ban kezdte meg munkáját a British Councilnál, e közben pedig a II. számú szavazókörzet választási biztosa lett az 1947-es, elhíresült kékcédulás választásokon. Szeptember 1-jén, választási csalás címén feljelentést tett a kommunisták ellen, ugyanis bizonyítékot talált arra vonatkozóan, hogy a párt teherautókkal utaztatja városról-városra azokat a szavazókat, akik nem saját körzetükben teszik le voksukat, s a bizottság által kiadott kék cédulákat kartonpapírra cserélve sértik meg a választások szabályos rendjét. Karig azonban ezzel a lépéssel a saját vesztét okozta, ugyanis a rendőrség ebben az időszakban a kommunista párt felügyelete alá tartozott. Még a feljelentést követő napon egy elfüggönyözött autóba ültették Karigot és Szibériába, a vorkutai munkatáborba szállították. Egészen 1954 augusztusáig senki nem tudott a hollétéről. Karig Sára soha nem tartotta magát írónak vagy költőnek, Vorkuta előtt és utána sem írt egyetlenegy verset sem. A munkatábor embertelen körülményeit és borzalmait azonban, a hat hónapig tartó, mínusz 40 fokos hőmérsékletet is meghaladó telet, a folyamatos sötétséget versírással igyekezett feldolgozni, a költeményei jelentettek vigaszt számára. A hat éven keresztül, az antracit bányákban folytatott kemény munka megviselte a szervezetét, végtagjai is többször megfagytak, így 1952-től kezdve könnyebb munkára, könyvkötészetre osztották be. Ekkor sajátította el az orosz mellett, az ukrán és a bolgár nyelvet is, amelyet a későbbiekben műfordítói munkáiban is kamatoztatott. Sztálin halála után az elsők között volt, akik hazatérhettek Magyarországra, de egészen 1957-ig várnia kellett a rehabilitálására. Egész életét munkájának áldozta, szerkesztői és műfordítói tevékenységét számos díjjal elismerték, embermentő szerepéért pedig 1985-ben kapta meg a Jad Vasem Világ Igaza kitüntetést. Munkaszolgálatos évei alatt egy verseskötetnyi művet alkotott, amelyek hazatérése után, közel negyven éven keresztül rejtőztek az íróasztala fiókjában.  Barátai a 81. születésnapja alkalmából jelentették meg a műveit Sarkövezet. Versek címmel, amelyről Orbán Ottó így írt 1995-ben recenziójában: „A fehér föld. A fehér ég. A fehér hold a fehér égen. A mindent ellepő fehér halál. Magyar versben ennek a halálos fehérségnek, a GULÁG sápadt tébolyának Karig Sára a hírhozója. Verseket gyújt magában a fagyhalál ellen.”

Bubryák István, az újévben először, január 8-án, hétfőn várja az érdeklődőket filmklubjával a Somogyi-könyvtárban, amikor Sári Zsuzsa két filmjét vetíti majd, amelyek Sprok Antal bútorszobrászt, valamint a Káli-medence természeti értékeit mutatják be.