Bene Zoltán: A védett írás

Beszélgetés Darázs Józseffel, Kóthay Gáborral és Sejben Lajossal

Írásvédett címmel látható Darázs József, Kóthay Gábor és Sejben Lajos közös kiállítása a Kass Galériában. Mindhárom alkotó jól ismert a hazai művészeti életben, ugyanakkor Darázs József alkotásait az Egyesült Államokban, Japánban és Franciaországban is bemutatták már, míg Sejben Lajos művei többek között Dániában és Finnországban szerepeltek kiállításokon. Kóthay Gábor, Munkácsy-díjas tervezőgrafikus nevéhez pedig számos betűcsalád megalkotása fűződik, az Alkonyat-könyvek számára készített logóhoz is az ő betűit használták. Közös kiállításuk a könyv, az írásbeliség köré szerveződik. Az alábbi rövid beszélgetés mindenekelőtt erre a szervező erőre fókuszál, ám márciusi számunkban közreadtuk  a tárlat kurátorának, Nátyi Róbertnek elemző tanulmányát is.

Sejben Lajos, Kóthay Gábor, Darázs József és Nátyi Róbert

Bene Zoltán: Bár az utóbbi időben nem állítottatok ki így, együtt, azért van közös múltatok, ha jól tudom…

Sejben Lajos: Igen. Mi egyszerre és együtt indultunk a pályán. Mind a hárman a Fiatal Művészek Stúdiójának voltunk tagjai a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején. Akkor szerepeltünk is egy közös kiállításon, 1991 körül, a JATE Klubban. Most pedig arra gondoltunk, hogy ezt meg kellene ismételni, megvizsgálni, hogy ennyi év elteltével mit hogyan látunk, ki mibe ásta bele magát. Így jutottunk ide, ehhez a kiállításhoz.

 

Sejben Lajos alkotásai (Írásvédett című tárlat)

Darázs József: Akkor, annak a régi közös kiállításnak az idején még stúdiósok voltunk, és nem csak így hárman állítottunk ki, de még néhányan szerepeltek azon a tárlaton. A rendszerváltás környékén, persze, egészen más akusztikája volt egy úgynevezett avantgárd kiállításnak. Ma már mások a hangsúlyok. A művészetben is, a befogadókban is. És a világban is.

Kóthay Gábor: Tavaszi dobbantás, vagy talán Áprilisi dobbantás volt a címe. Azóta egy meg nem szakadt, de ritkán fölmelegített barátság ez a mi barátságunk. Legalábbis hármunké, mert Lajos és Jóska sokkal gyakrabban találkoznak. Viszont a legutóbbi makói művésztelepen együtt voltam Sejben Lajossal, s akkor neki eszébe jutott, hogy ő is készít betűvel kapcsolatos dolgokat, nevezetesen könyvobjekteket, Jóska a rovásírást használja a képein, én meg betűtervező vagyok, hát miért ne állíthatnánk ki együtt?

Bene Zoltán: Gyakorlatilag egy műhelyből indultatok…

Darázs József: Igen, ez tény. Persze, másképpen gondolkodunk, más irányokban haladtunk az elmúlt évtizedekben. De a hangsúly azon van, hogy egymás értékeit felismerjük és vállaljuk. A kortárs művészetben ezerfelé szakadt az irányzatok rendszere, és ezért annyira remek dolog, ha az ember fölismeri a másik értékét és közösséget tud vállalni a másikkal, sőt, bátran rá tud hangolódni, akár kapcsolódni is tud hozzá.

Darázs József művei (Írásvédett című tárlat)

Bene Zoltán: Hogyan született meg a tárlat címe?

Darázs József: A címet én adtam a kiállításnak, arra utalva, hogy vannak olyan értékeink, amelyeket védeni kell, és meg kell őrizni az utókor számára. Ez pedig az írás meg a könyv, ami a virtuális-digitális világban devalválódni látszik. Tehát a címet akár meg is fordíthatjuk: védett írásként is használhatjuk.

Sejben Lajos, Kóthay Gábor, Darázs József, Nátyi Róbert és Medgyesi Konstantin

Bene Zoltán: A közös pont, a kiállítás szervező elve tehát az írás, a könyv? Vagy maga a Gutenberg-galaxis?

Sejben Lajos: Gábor a betűtervezésben remekel, szintetikus módon képes olyan képeket előállítani, amilyeneket mások nagyon nagy energiával is csak kevésbé sikerültre képesek megalkotni. Ő érzi a betűt, tudja a jelentőségét, a súlyát, mindemellett a betűi önálló műalkotásként is megállják a helyüket. Darázs Jóska barátom szintén szorosan kapcsolódik az íráshoz, méghozzá a rovásíráshoz, amiből rendkívül érdekes képeket, képi struktúrákat képes létrehozni, az archaikus kultúrából lélegzetelállító szimbólumokat, elemeket emel át a modernitásba. Ezekhez az irányokhoz én plasztikákkal csatlakoztam. Groteszk-paradox módon, egyfajta fricskát akartam mutatni az embereknek, megmutatva, hogy mit is lehet a betűből, a könyvből létrehozni. Hogy egy pillanatra megálljt parancsoljak, hogy felhívjam a figyelmet arra: lám, a digitalizált világban is van jelentősége úgy a könyvnek, mint a betűnek. És itt, ezen a ponton kapcsolódom Gáborhoz és Jóskához, hiszen ezek a kisplasztikák tulajdonképpen nem mások, mint könyvobjektek: a Gutenberg-galaxis jelképei.

Kóthay Gábor: A Gutenberg-galaxist többször temették már, McLuhan úgy vélte, az elektronikus média globális faluvá változtatja a Földet, a Gutenberg-galaxis, a nyomtatott könyvek világa lehanyatlik. De nem így van. Egyfelől az olvasás egy nagyon intim műfaj. Másfelől a könyv és a szöveg nem ugyanaz. Szokták mondani a tipográfusok az íróknak, hogy te nem könyvet írsz, „csak” szöveget, könyvet majd én csinálok belőle. Mert rengeteg hozzáadott érték van a könyvben, ami nem a tartalomból, hanem a formátumból fakad. Abból, hogy maga a médium olyan, amilyen: például anyaga van, s az egész tárgy egy folyamat, egy összehangolt munkafolyamat eredménye. A könyv mint tárgy igenis befolyásolja az olvasást. Egy példát mondhatok erre: a Harry Potter angol és magyar kiadása között az a különbség, hogy az előbbit kiolvassa a gyerek, a másikat meg harminc oldal után leteszi, mert nem lehet olvasni… Vagyis azt pedzegetem, hogy milyen a jó könyv, hogy annak tárgyként, alkotásként is milyen nagy szerepe van. Nem azt mondom, hogy az e-könyv nem jó könyv, de az e-könyvvel nem csak az intimitás veszik el, hanem az egész egyfajta átmenet, mintha nem is igazán írott szöveg lenne. A könyv egy végleges, megtörtént, visszavonhatatlan dolog, fizikai létező, az e-könyv ezzel szemben egészen más. Testetlen. A valódi könyv egyszerűen magasabb értéket képvisel.

Kóthay Gábor alkotásai (Írásvédett című tárlat)

Darázs József: Ezért gondoltam arra, hogy az írásvédett szó jó lesz címnek, ugyanakkor a maga áthallásai is megvannak, a továbbgondolás lehetőségei a hagyományok és a hagyományok tovább élése irányában.

Bene Zoltán: Köszönöm szépen a beszélgetést!

Megjelent a folyóirat 2019. februári számában