Kiss Ilona: Emlékezés a mesterre − Kass János egykori tanítványai nevében

A Mester grafikusművészi munkássága ragyogó elismertségnek örvendett itthon és külföldön egyaránt, már életében is. Kevesebb szó esett azonban Kass János művész-tanári tevékenységéről. Néhányan az egykori tanítványok közül úgy éreztük, fontos lenne felhívni a figyelmet erre az igazán felelősségteljes munkára. Ennek érdekében jó 20 évvel ezelőtt Gyárfás Gáborral és Kiss Istvánnal közösen elindítottuk a Tanítványok elnevezésű laza szervezésű programot. A Tanár úrral egyeztetve kialakult az a kiállítás-sorozat, mely több évfolyamon átívelve mutatott be válogatást a tanítványok munkáiból, majd sorban egy-egy életművet. Az indító kiállítást Dr. Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria egykori főigazgatója nyitotta meg, rangot adva a rendezvénynek. Köszönet a Kass Galériának, a Móra Ferenc Múzeumnak és egykori igazgatójának, Dr. Vörös Gabriellának és Lipták Mária kiállítás szervezőnek, hogy helyet adtak e nagyszerű programnak!

Talán a csillagok szerencsés együtt állása hozta azt a kivételes helyzetet, mely a Magyar Iparművészeti Főiskola Typo-Grafikai Tanszékének könyvművészeti szakán kialakult. A hetvenes években szaktanáraink voltak Haiman György, Ernyei Sándor, Baska József, Kass János, fotós tanáraink, Finta József, Szelényi Károly. Ők mindannyian azon munkálkodtak, hogy a szakmai ismeretek megszerzésén túl, mielőbb rátaláljunk a saját hangunkra, arra az egyéni kifejezésre, mely egy egy alkotót jellemez. Kass János az illusztráció szakirány vezető tanára volt. Több volt ez, mint egy konkrét feladat megoldása. Ő mindig az egész építményt látta, távoli horizontot mutatott, az iránypontokat nagyon messze helyezte el. Így rajzolódott ki számunkra olyan perspektíva, ami reménytkeltő, biztató volt. Napi kapcsolatban állt a szakma legjobbjaival a világban. Keresztes Dórával gyakran emlegettük, hogy milyen erőteljes a tanárunk hatása, s mindez máig érezhető. Ez persze nem a technikai dolgokra vonatkozott. Soha nem azt tanította, hogyan kell rajzolni. A megoldásokban teljes szabadságot élveztünk. Mindenki maga építette fel a saját világát. Azonos figyelemmel tekintett a szorgalmas diákok munkájára és a kicsit megkéső hallgatókéra is. Egy alkalommal egy fölsős diák a mi óránkon mutathatta be a késve elkészült, különben gyönyörű feladatát. Máskor, a fölöttünk járók kiértékelését nézhettük végig. A fülem hallatára mondta az egyik legjelesebb vizsgázónak, hogy tudja mit, ne legyen olyan jó diák! Hiszen nem a jeles osztályzat a lényeg, hanem annak a bizonyos egyéni hangnak a megtalálása. Még a legkiválóbbaknak is tudott továbblépési lehetőséget mutatni… Mindezt olyan természetességgel és könnyedséggel. Azt hiszem, sose féltünk tőle… A legmeghatóbb az volt, hogy első perctől kollégának tekintett minket. Szeretett mindent lerajzolni, bravúros rajztudását örömteli módon alkalmazta az oktatásban is. A kortárs művészetből vett példákkal szemléltette a személyre szabott javaslatait. Hogyan tudnám élettel megtölteni a parányi kis zárványaimat? Nézzem meg a Gross Arnold mikrovilágát… Néhány hónapig velünk tanult egy finn vendéghallgató, Hannu Lukkarinen. Az oktatás minden gond nélkül folyt hol angolul, hol magyarul. A kiváló Kalevala illusztrációkat néhány év múlva Bolognában lehetett látni, óriási méretben, Finnország képviseletében. A magyar résztvevő, Dános Judit mesélte az örömteli eseményt. Két éve, Helsinkiben egy megnyitón Hannu második mondata Kass volt… Hogy már nincs köztünk. Máig őrzi a szívében az emlékezetes diákéveket…

A különböző karakterű tanítványok messzire röpültek a vizuális művészetek birodalmában, a könyvművészet, az illusztráció, a tipográfia, a plakátművészet, a rajzfilm, a művészkönyv mesterei lettek, mégis hitelesen megmaradt mindannyiukban az az igazodási pont, mely biztonságot ad bármely távolságból. A tisztelet Misztótfalusi Kis Miklós, Kner Imre, s az ő örökségük őrzői iránt. Kass János írja Kner Imréről: „Műveiből sugárzik mindaz, amiért érdemes élni. Embersége példa és etalon.” Ez a példa pedig a mi szakmai örökségünk.

Az igazi mesterek kisugárzása, ma is érezhető vonzása, a nagy figyelemmel és odaadással átörökített szakmaszeretet az, mely a tanítványokat ma is összeköti. Számosan közülük szintén művész-tanárok lettek, akadémikusok, a vizsga folyamatban opponensek, vizsgaelnökök, nemzetközi kiállítások résztvevői, kurátorai, zsürorai. A Stifftung Buchkunst szervezésében a Világ Legszebb Könyvei (Die Schönste Bücher aus Aller Welt) nemzetközi zsűrijében dolgozni, Haiman György és Kass János után, micsoda megtiszteltetés volt!

Ez a nagy kirajzás igazán kedvére való volt a Mesterünknek! Szerintem létezett egy térkép a fejében, amin nyomon követte merre is járnak a tanítványai a nagyvilágban, Rész Pista Kanadában, Bányai István Amerikában, hol jár Békés Rozi, Lipták Gyuri, Fülöp Ilona. Jómagam az ösztöndíjak révén Barcelónáig, Párizsig, Frankfurtig nyargaltam. Innen nem messze, a Móra Ferenc Múzeum lépcsőjénél történt, hogy sok év után először találkoztunk személyesen, egy kiállítás kapcsán. Már messziről üdvözölt, integetett: Bonjour Madame! Comment ca va? Ca va, et vous? Válaszoltam. Ezzel a kedves játékkal adta tudtomra, mennyire örül a párizsi sikereimnek, én meg annak, hogy követi a sorsomat. A Kiss Újság című személyes lapomban értesítettem az aktuális szakmai eseményekről. Azonnal válaszolt egy gratuláló levélben Kass Újság címmel. A levelezést a Kis Újság következő számában publikáltam, mindannyiunk örömére.

A távoli horizontok mellett, mindvégig fontosnak tartotta a szegedi kötődést. A Budapesti Könyvfesztiválon buzdított, bátorított minket, hogy feltétlen adjunk be a Nyári Tárlatra! És micsoda öröm volt a kiállításon szerepelni, hatalmas büszkeség díjat nyerni, díjazottként a következő évi katalógust megtervezni. Átformálta az életünket, szakmai örömöt teremtett. Arról ábrándozott, hogy az egykori Kass Szálló valamikor majd a művészetek szálláshelye lehet, nemzetközi, összművészeti központ. Szeretete soha nem szűnt meg a kollégái és a művészetek iránt. Köszönet érte! Merci, Monsieur le Professeur!

Megjelent a folyóirat 2020. áprilisi számában