Miklós Péter: Klebelsberg Kuno nyomában Pécskától Szegedig

Október végén többnapos megemlékezését rendezett Nagy István tanár úr, a romániai Arad megyei Pécska városának egykori alpolgármestere, a település díszpolgára Klebelsberg Kuno, Magyarpécska szülöttje világra jövetelének százötvenedik évfordulója alkalmából. Az aradi Jelen-házban, illetve a pécskai magyar tannyelvű Ormos Zsigmond Általános Iskola dísztermében tartott események előadója Ujváry Gábor történész, főiskolai tanár, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatóhelyettese, valamint jelen sorok írója volt. A Kárpát-medencei műveltség múltjával és a magyarság modernkori művelődéstörténetével foglalkozó kutatóként is nagy élmény volt számomra, hogy a bánsági szórványmagyarság körében beszélhettem a két világháború közötti Magyarország ikonikus vallás- és közoktatásügyi miniszteréről, Ravasz László szavaival „a legnagyobb álmú magyar kultuszminiszterről”. Nemcsak az eseményekre volt szerencsés módon nagy az érdeklődés, bár a jelenlévők többsége az idősebb nemzedékekhez tartozott, de a sajtó is bőven beszámolt a megemlékezésekről, amelyeknek a pécskai helyszínén köszöntő beszédet mondott Szélesné Herman Ágnes konzul asszony, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának munkatársa, de Aradon jelen volt Bognár Levente (aki korábban húsz esztendőn keresztül volt a város alpolgármestere), míg a pécskai helyszínen az egyik házigazda Kocsik Imre pécskai alpolgármester volt.[1]

Erre az alkalomra jelent meg Nagy István szerkesztésében a Gróf Klebelsberg Kuno politikai hitvallása című kötet, amely a maga több mint százhúsz oldalával fontos és hiánypótló kiadvány. A könyv egyrészt teljes egészében tartalmazza az Athenaeum Kiadó gondozásában azonos címmel 1935-ben megjelent válogatás anyagát (amelynek a szövegei a Klebelsberg életében megjelent köteteiből kerültek kiválogatásra), másrészt közli Makkai Béla történész, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docense írását, amely Klebelsberg nemzetpolitikájáról szól. Ebben olvashatjuk a következőket. „A kortárs politikus nemzedékből kimagasodva Klebelsberg látószöge a teljes magyar nyelvterület népességére kiterjedt (sőt, azon túl) a bukovinai székelyektől a tengerentúli kívándoroltakon át a fiumei, vagy boszniai szórványokig; a regáti székely cselédlánytól a római elit-ösztöndíjasig. Sokakkal ellentétben az ötvenmilliós birodalom védőernyőjét sem az expanzió, hanem az erőgyűjtés eszközének tekintette. Lázas munkálkodása eredménye a történelem áramába illeszkedő, külpolitikai kontextusában végiggondolt, összetettségében is részletekig kimunkált, közhasznú nemzetépítő stratégia, amelynek »használati értéke« az elvesztett világháború és az ország feldarabolása utáni, már-már kilátástalan küzdelmekben mutatkozott meg. A külhoni nemzetgondozásban és a kormányzati munkában szerzett tapasztalatok, az akkor kimunkált és megvalósításra váró programok (ld. az alföldi iskolaépítési terv) és szakavatott munkatársi gárda segítették abban, hogy maradék-ország népét és elitjét a közös erőfeszítések értelméről lehetséges távlatairól meggyőzze; az országot tetszhalott állapotából életre segítse, »konszolidálja«.”[2]

Klebelsberg Kuno egyébként nem csupán azért jelentős alakja a magyar művelődéstörténetnek, mert sokat tett a történeti és a trianoni magyar állam határain kívül élő magyar közösségekért, vagy a hazai köznevelés intézményrendszerének fejlesztéséért, vagy mert támogatta a szegedi egyetemi és katolikus egyházmegyei központ kiépítését, hanem azért is, mert mindezek mellett remek politikai gondolkodó és sokszínű értelmiségi is volt, aki jogi és történelmi kérdésekkel éppoly nagy szakértelemmel és fölkészültséggel foglalkozott, mint a sporttal, vagy a határon túli magyar közösségek ügyeivel. A napjainkban Romániához tartozó, Arad melletti Magyarpécskán született százötven esztendeje, 1875. november 13-án. Katonatiszt édesapját korán elveszítette, viszont édesanyja családjának köszönhetően kiváló nevelésben és oktatásban részesült, nyugat-európai (német és francia) egyetemeket is megjárt. Már az 1910-es évek végén államtitkárként tevékenykedett Tisza István kabinetjében. 1917-től halálig a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt. Rövid belügyminiszterség után Bethlen István kormányában a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetője lett.

Csaknem egy évtizedes kultuszminisztersége idején sokat tett az analfabetizmus fölszámolásáért, kezdeményezte a közoktatási rendszer reformját és modernizációját, valamint a nyolcosztályos iskolarendszer bevezetését. A felsőoktatásra is volt gondja: számos eszközzel elősegítette a Pozsonyból elűzött egyetem Pécsre kerülését, illetve a Kolozsvárról távozni kénytelen felsőoktatási intézmény Szegeden való elhelyezését, de a testnevelési főiskola is közel állt a szívéhez. Fontosnak tartotta – a sportos és egészséges társadalom megteremtésének a jegyében – a megfelelő fizikai kondíció kialakítását már iskoláskorban. A profi sportéletet figyelemmel követte, különösen büszke volt a vízilabdaválogatottunkra, amelynek tagjai kedvelték, nagyra tartották és a „Klébi” becenevet adták neki. A magyar tudományos és művészeti élet eredményeinek a nemzetközi színtéren való megjelenését is támogatta: a nyugat-európai fővárosokban működő magyar intézetek és Collegium Hungaricumok, valamint az ezekhez köthető ösztöndíjprogramok, ezt a célt szolgálták. Személyesen közreműködött abban, hogy nagy tudósunk, Szent-Györgyi Albert visszatérjen Magyarországra és a szegedi egyetem professzora legyen, hogy aztán a hazánkban folytatott kutatásainak elismeréseként megkapja az orvosi Nobel-díjat 1937-ben.

A legtöbb embernek Klebelsberg nevének hallatán a népiskolák jutnak eszébe. Nagyjából ötezer népiskolai objektum (iskolák, tanítói lakások, egyéb épületek) készült vallás- és közoktatásügyi minisztersége mintegy tíz éve alatt. Az alföldi tanyai iskolák építésében például az az elképzelés vezérelte, hogy minden gyermeknek legyen lehetősége eljutni az iskolába (ezért öt-tíz kilométerenként épített egyet), emiatt hívták kortársai – kissé gúnyosan – „körzős miniszternek”. Az óvodától az egyetemig ívelő minőségi oktatás elkötelezettje volt. Nagyon jól tudta ugyanis, hogy a trianoni békediktátum következtében az erőforrásai (bányák, erdők, termőföldek, közlekedési infrastruktúra stb.) jelentős részétől megfosztott országunk egyik legnagyobb kincse az emberi erőforrás. A mai fogalmaink szerinti tudásalapú társadalom víziója lebegett a szeme előtt, és a versenyképes munkaerőpiaci szereplők képzését alapvető fontosságúnak vélte. Klebelsberg Kuno előbb Sopron, majd Komárom, végül Szeged képviselője volt a parlamentben. Egyik hivatalos útján, egy ásott kútból ivott, s az akkor szerzett fertőzés következtében hunyt el 1932. október 11-én. A szegedi Dómban helyezték örök nyugalomra. Feleségét és hű társát, Botka Saroltát a kommunista diktatúra idején kitelepítették, meghurcolták, és a szegedi püspöki székházban talált menedéket, történelmi forrásértékű visszaemlékezéseinek kéziratát is az egyházmegye levéltárában őrzik.[3]

Klebelsberg szegedi munkásságához kapcsolódóan jelent meg tavaly az SZTE Egyetemi Levéltár kiadványai (tervezett) sorozat első kötete Te saxa loquuntur. Képes album és dokumentumgyűjtemény az 1926–1930 közötti szegedi egyetemi építkezésekről címmel Gausz Ildikó és Vajda Tamás összeállításában. A könyv két nagyobb egységből áll. Az első a szegedi egyetemi építkezések történetét tekinti át minden korábbi részlettanulmánynál, illetve összefoglaló munkánál nagyobb pontosságra és alaposságra törekvéssel, míg a második forrásokat közöl: a szegedi egyetem Építési Bizottsága huszonhárom ülésének és a szegedi Fogadalmi templom környékének rendezésére hirdetett pályázat Bíráló Bizottsága két ülésének a jegyzőkönyvét. Mindezekből a dokumentumokból kiderül, hogy Klebelsberg Kuno az elméleti koncepciótól az operatív szintig (szinte már szőrszálhasogatónak tűnően, a legapróbb részletekre is figyelve) vett részt a szegedi egyetemi építkezések irányításában. A Ferenc József Tudományegyetem 1926 és 1930 kialakított infrastrukturális háttere, a klinikai és egyéb építkezések, valamint a Dóm tér – a maga politikai programjellegű szimbolikájával – megkonstruálása igazolja, hogy Klebelsberg szegedi munkáságáról maguk „a kövek beszélnek”. Gausz Ildikó és Vajda Tamás gazdagon, mintegy százhetven fotóval illusztrált kötete fontos hozzájárulás Szeged két háború közötti történetének és a szegedi egyetemi épületek kivitelezéstörténetének alaposabb megismeréséhez.

A kötet szerzőinek következő megállapítása – benne a kultuszminisztertől származó idézettel – is alátámasztja, hogy Klebelsberg Kuno államférfiúi tevékenységének egyik legjelentősebb és leginkább kézzelfogható eredménye a szegedi egyetemi (valamint a katolikus egyházi) központ kiépítése. „Áttekintve az 1926–1930 között megvalósult szegedi egyetemi építkezéseket (néhány kiegészítés tekintetében egészen 1939-ig elhúzódtak a kivitelezési munkálatok), megállapítható, hogy azok a magyar állam két világháború közötti legnagyobb beruházásait jelentették. A széleskörű egyetem- és városfejlesztés program a konkrét pénzügyi és építkezési tevékenység mellett szoros személyes kötődés kialakulására is lehetőséget nyújtott a miniszter, valamint a polgármester és az érintett professzorok között. Jellemző Klebelsberg Kuno gróf és a város kapcsolatára, hogy 1926-os szegedi országgyűlési választási sikere után Somogyi Szilveszter polgármester levélben üdvözölte a kultuszminisztert, ő pedig a válaszában minden támogatást megígért Szeged számára: »Biztosíthatlak róla, tisztelt barátom, hogy a jövőben is mindent el fogok követni, hogy különösen Szeged és vidéke kulturális tekintetben és egyebekben is minél gyorsabban fejlődjék, és elérje a jólétnek és művelődésnek azon fokát, amelyet a dicsőséges múltú város és érdemes közönsége méltán megérdemel”.[4]

Megjelent a folyóirat 2025. novemberi számában

Jegyzetek

[1] Jámbor Gyula: „A legnagyobb álmú és leggyakorlatibb magyar kultúrpolitikus”. Klebelsberg Kuno-megemlékezés. In: Nyugati Jelen Online, 2025. október 28. https://nyugatijelen.com/jelenido/a-legnagyobb-almu-es-leggyakorlatibb-magyar-kulturpolitikus  (Letöltés: 2025. október 28.); Köles Katalin: Klebelsberg Kuno munkássága példaértékű minden magyar számára. Megemlékezés Pécskán. In: Nyugati Jelen Online, 2025. október 28. https://nyugatijelen.com/jelenido/klebelsberg-kuno-munkassaga-peldaerteku-minden-magyar-szamara(Letöltés: 2025. október 28.)

[2] Makkai Béla: Gróf Klebelsberg Kuno nemzetpolitikai öröksége. In: Nagy István (szerk.): Gróf Klebelsberg Kuno politikai hitvallása. Arad–Pécska, 2025. 121–122. o.

[3] Lásd bővebben: Miklós Péter: Klebelsberg Kuno jelentősége a magyar és a szegedi kultúrtörténetben. In: Kertész Péter – Lendvai Beatrix (szerk.): Európai kultúra és kisebbségi identitás a DKMT Eurorégióban. Szeged, 2007. 17–27. o.

[4] Gausz Ildikó – Vajda Tamás: Te saxa loquuntur. Képes album és dokumentumgyűjtemény az 1926–1930 közötti szegedi egyetemi építkezésekről. Szeged, 2024. 110. o.