Nagy Péter: A Dóm orgonájának születése

A szegedi dóm orgonája átadásakor Európa harmadik legnagyobb templomi orgonája volt, s amint a székesegyház, úgy ennek a fejedelmi hangszernek az építését is szívügyének tekintette Klebelsber Kuno.

1928-ban a szegedi Fogadalmi templom építése közben – amikor a munkák már a befejezéshez közeledtek – megalakult az „orgona-bizottság”. Feladata a majdan elkészülő templom orgonájához az ajánlatok bekérése volt.  Tagjai között az építést szervező mérnökök mellett helyi zenészeket találhatunk. Kimondottan orgonaművészt, illetve orgonaszakértőt azonban nem.

A Trianon utáni helyzet gyakorlatilag két nagy orgonagyárra szűkítette le már a tervek, árak bekérésének lehetőségét: a pécsi Angster és Fia Orgonagyárra, valamint a budapesti fióküzemmel működő Rieger Orgonagyárra.

Az Angster-gyár addigra igen jó kapcsolatot alakított ki Geyer József orgonaszakértővel, aki katolikus papként még sok esetben jobban közben tudott járni az egyházi személyeknél az orgona ügyeiben. Így gyakorlatilag a két gyár ajánlata mellett megjelent harmadikként Geyer javaslata is. A két üzem által beadott orgonaterv inkább egy jelentős méretű, de későromantikus hangszert álmodott meg – mindegyik a saját stílusát követve. Geyer tervei azonban ennél már előrébb mutattak: ő egy modernebbnek számító, koncertezésre is teljesen alkalmas hangszert képzelt a monumentális templomba.

A bizottság javaslatai alapján a döntés az Angster-gyárra esett, már csak azért is, mert az teljes mértékben hazai cég volt. Ekkor már egyértelmű volt az is, hogy Geyer József szakértőként fog részt venni a munkában.

Ez a szakértői munka gyakorlatilag az orgona esztétikai terveinek elkészítését jelenti, valamint a játszóasztal kialakításában a méretek, a kapcsolók fajtáinak és elhelyezkedésének kitalálását. Az orgona belsejének technikai részletek az építő cégre vannak bízva.  A szakértő iránymutatást ad az egyes regiszterek hangzására is, adott esetben méretezést is kérhet. Ez utóbbit Geyer teljesen Angsterékre bízta. A tervezésen kívül feladata az orgona elkészülése közben a munka nyomon követése, a helyszíni intonáció – a hangzás beállítása – felügyelete, támogatása.

Ahogy a templom építése is egyre fontosabb lett gróf Klebelsberg Kunonak, az orgona ügyeibe is egyre jobban besegített. Klebelsbergre addigra több, jelentősebb orgona is hatással volt a külföldi útjai során, valami újra, jelentősre vágyott hazai helyszínen is. Meglátta azt a lehetőséget, hogy ha egy „átlagos” nagyorgona helyett inkább egy jelentős mű készül a Dómba, akkor annak nemzetközi híre is lesz. Ezen célból tanulmányutat finanszírozott Geyernek, aki addigra már nemzetközileg is szaktekintély volt.

A külföldi orgonák tanulmányozása után Geyer több nemzet jellegzetes orgonastílusát kívánta ötvözni a szegedi orgonában. Célja az volt, hogy egy ezzel a magyar orgonastílust megteremti, hiszen a nagyobb európai orgonatájakhoz képest (német, francia, olasz, spanyol, angol) a hazai stílus lemaradt, „provinciális” jellegű volt.

Ezen stílusú orgonák jellemző regisztereit átvéve, valamint az ekkor éledő, barokk felé visszatekintő irányzatot integrálta a későromantikus esztétikával.

Az orgona összeszerelését 1929 novemberében kezdték meg. A hatalmas mű szerelési munkái után a hangszínek, hangerők beállítása – az intonálás következett, amely folyamatnál minden egyes síp hangját be kell állítani. Ez nem volt egy egyszerű, zökkenőmentes folyamat, hiszen a templomban más munkálatok is folytak, és az azokat végző mesterek nehezen viselték el az orgonasípok folyamatos – olykor a kívülálló számára idegőrlő – hangját. Végül az orgona 1930 szeptemberére elkészült: állt a nagyorgona a karzaton, valamint az ehhez szervesen kapcsolódó kupolaorgona. Ezek vezérlését a monumentális, ötmanuálos játszóasztalról lehetett megoldani.

A hangszer szerkezetét tekintve az Angster-gyárban ekkor legbiztosabban elkészített, úgynevezett tasniládás szélládákkal készült. Az összeköttetés a billentyűk és szelepek között elektromos volt, amely az Angster-cég esetében újnak, modernnek tekinthető. Külön extra feladat volt a kupolaorgona vezérlésének megoldása, hiszen itt a távolság hatalmasnak számított. Erre egyedi kábelt kellett készíttetniük.  Ugyancsak egyedileg készült el a nagyorgona fő fújtatómotorja a svájci Meidinger-gyárban.

Ahogy az orgona és a templom építési munkálatai a végük felé közeledtek, időszerűvé vált a szentélyorgona megrendelése is. Tekintettel a templom hatalmas méreteire, valamint funkcióira is, szükséges volt egy kisebb hangszerre a hétköznapi misék zenei ellátásához. Erre a munkára is a pécsi Angster-gyárat kérték fel, a szakértő is maradt Geyer. A nagyorgonához képesti két év már az orgonaesztétikában is változást hozott, ennek hatásai is láthatóak a terven. Ugyanakkor itt is még szerepelnek a nagyobb európai orgonatájak hatásai. A templom tervezésekor ennek az orgonának nem alakítottak ki helyet, így adódott, hogy a helye a szentély két oldalán lévő páholyokban lesz, a játszóasztal pedig a stallumok között elhelyezve. Ez valóban megfelelt volna a külföldön látottakkal. Ugyanakkor a két karzat a városi elöljáróság és Klebelsberg számára fenntartott kegyúri erkély, oratórium volt. Erről a kultuszminiszter nem kívánt lemondani, így új helyet kellett keresni az orgona fő részeinek. Ekkor a kegyúri karzatok feletti padlásteret megnyitották a templom felé, és itt alakították ki a szentélyorgona számára a helyet. A játszóasztal – ha már úgysem lehet a sípok közelében – kikerült a templomtérbe, olyan helyre, ahonnan a foltáron kívül több mellékoltár is látható lett a kántor számára, így az azoknál végzett liturgiát is ki tudta szolgálni.

A nagyorgona elkészültekkor volt egy jelentős esemény, melynek Geyer József volt a szervezője: Budapesten tartottak egy nemzetközi orgonakongresszust, főként orgonaépítők és szekértők jelenlétével. Ezen esemény egyik napja kirándulás volt, melyen meglátogatták a szegedi Dóm frissen elkészült orgonáját. A nemzetközi szakma kiválóságaira hatalmas benyomást tett az orgona. Amikor Geyer megálmodta a hangszert, egybeolvasztva a különféle stílusirányzatokat feltehetően maga sem sejtette, hogy egy olyan esztétikai irányzat alapkövét teszi le, amely a 20. század orgonaépítészetének egyik jelentős irányzata lesz. Ez a korszak – amelyben a később „eklektikus orgonának” nevezett hangszerek készültek – az 1930-as évek elején kezdődött, és a II. világháború utánig tartott.

Az nagyorgona szentelése a templommal egyszerre történt – ez viszonylag ritka eset azóta is, hiszen a jellemző az, hogy előbb a templom készül el, az orgonát pedig valamikor később szerzik be, így a szentelés is külön történik.

Az elkészült orgona rendszeres megszólaltatója Csomák Elemér és Antos Kálmán volt. Csomák még a régi Szent Dömötör-templom kántoraként kezdte, és ezt a pozíciót folytatta az új templom új orgonáján. Mellé nevezte ki orgonistának a kultuszminiszter Antos Kálmánt, aki ekkor tért haza Berlinből, ahol állami ösztöndíjjal tanult. Az orgonához kapcsolódik egy tudománytörténeti érdekesség is: nem csak Antos tért haza ekkor, hanem szinte ugyanekor neveztek ki szegedi egyetemen két professzort is: Szentgyörgyi Albertet és Bay Zoltánt, akik korábban nem ismerték egymást, de egy koncert szünetében, a Dóm karzatán bemutatkoztak egymásnak, s kötöttek életre szóló barátságot. A koncertet ekkor Antos adta, és feltehetően Klebelsberg segítette hozzá a két tudóst, hogy találkozhassanak.

A szentélyorgona munkálatai közben még folyamatosan terveket szőttek a teljes orgona kibővítésére. Ennek egyik oka, hogy az orgonák objektíven legjobban mérhető tulajdonsága a mérete. És ebben egy nemzetközi versengés kezdődött, hogy melyik országnak mekkora hangszerei vannak. Erről fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem feltétlenül kapcsolódik össze a hangszer valódi értékességével, amelynél a hangzás mint nem mérhető tulajdonság is nagyon fontos. A bővítési tervek között következőként szerepelt a kriptaorgona, mely mintegy ellenpólusa lett volna a magasból szóló kupolaorgonának.

A nagyorgonán jelentős koncertélet indult, sok esetben rádióközvetítéssel. Ugyanakkor az tervezett hallgatósági létszámot nem érte el a koncertre ellátogatók száma. Ez elkeserítette Geyert is és a szervezőket is.

A szentélyorgonát 1931 novemberében adták át, mindenféle ünnepélyesség nélkül. Ugyanakkor mind az építők, mint Geyer megállapította, hogy hangja szebb a nagyorgonáénál. Ennek egyik oka a gyors esztétikai változás, mely abban a korban az orgonaéletben történt, másik oka, hogy kevésbé hajtotta a közeli határidő a munkálatokat.

Addigra Klebelsberg már nem volt kultuszminiszter, így a munkálatok anyagi támogatása is jelentősen lecsökkent, a korábbi lendületet óvatos várakozás váltotta fel.

Az elkészült orgona 127 regiszteres, mintegy 8600 sípot tartalmaz. Sípjait négy helyen találjuk, öt fújtatómotor adja számukra a levegőt. Szerkezete elektropneumatikus tasniláda.

A következő évben, 1932-ben oldották meg, hogy a karzati nagy játszóasztalról a szentélyorgona is megszólaltathatóvá vált, így egy valóban monumentális orgona lett belőle.

Mivel a további anyagi támogatások megszűntek, az orgona állapota is változatlan maradt. A későbbi korokban gyors esztétikai változások következtek be az orgonaépítészetben, de ezek követésére – szerencsére – anyagi forrás kellett volna.

Jelen korunkban nemzetközi szinten már nem átalakítandó hangszerként tekintenek az ilyen orgonákra, hanem egy jelentős korszak kiemelkedő példányaiként. Sajnos ebből a korszakból sok nagyorgona esett áldozatul az átalakításoknak, teljes átépítéseknek. A szegedi hangszer – még ha a történelem nem jó fordulatai miatt is – mégis túlélte ezeket az –izmusokat. Eredeti állapotban fennmaradtak olyan részei (kupolaorgona, magasnyomású-mű), amelyek hazai szinten egyedinek számítanak, de európai léptékben is ritkaságok. Különlegessége, hogy a két orgonarész nagyjából egy korszakban, egy cég által készült.

Mindezen értékek mögött fontos helyen áll gr. Klebelsberg Kuno, aki elkészülte előtt megálmodta, hogy milyen jelentős kulturális kincs lehet egy ilyen orgona, és erre anyagi támogatást tudott nyújtani a tervezéstől kezdve a megvalósulást követő koncertekre is. Jelentős szerepet játszik Geyer József szakértelme és a pécsi Angster cég fáradtságos kivitelezői munkája, mely megvalósította a kitűzött célokat.

Megjelent a folyóirat 2025. novemberi számában